A téli időszakban azok a fertőző betegségek szaporábbak, amelyek cseppinfekció útján terjednek. (pl. influenza, vagy járványos agyhártyagyulladás, stb. ). A tápcsatorna fertőző betegségei különösen késő nyáron, és kora ősszel halmozódnak. Ezt a körülményt talán az is magyarázhatja, hogy ősszel, pl. a legyek is elszaporodnak.

De vajon melyek azok az erők, amelyek a járványfolyamatokat mozgatják? Ahhoz, hogy járvány keletkezzen, három feltétel szükséges. Az első feltétel a fertőző forrás. A második feltétel, hogy a fertőző forrás környezetében olyan tényezők legyenek, amelyek a kórokozók továbbterjedését elősegítik. A harmadik feltétel, hogy a lakosság nagyobb részének fogékonynak kell lennie a kérdéses fertőző betegségre. Ha az említett három feltétel közül bármelyik hiányzik, járvány nem jöhet létre.

Egy fertőző beteg rendszerint a betegsége egész lefolyása alatt üríti a kórokozókat, de fertőző forrásként szerepelhet már a betegség lappangási ideje alatt is. Lappangási időnek nevezzük azt az időt, amely a kórokozónak a szervezetbe való bejutásától a betegség  jelentkezéséig eltelik. Ez az idő az egyes fertőző betegségeknél különböző és egyúttal jellemző is.

Nagyon veszélyes a fertőzés terjesztése szempontjából, az olyan fertőző beteg, akinél a megbetegedés olyan enyhe formában zajlik le, hogy nem is kerül orvosi észlelésre. Ezeknek az enyhe esetekben igen fontos szerepük van a járvány fenntartásában.

Fertőző forrást jelenthet a fertőző beteg még a lábazódás idejében is. A klinikai gyógyulás után ugyanis a gyógyult beteg még rendszerint rövidebb-hosszabb ideig üríti a kórokozót, vagyis a bakteriológiai gyógyulás nem halad párhuzamosan a klinikai gyógyulással.

A fertőző beteg ápolásánál, gondozásánál nagyon jól kell ismerni a kórokozó ürülésének módját, továbbá a fertőző váladékok helyes kezelésének, fertőtlenítésének módját, mert a kötelező gondosság elmulasztása nagy veszélyeket rejt magában. Az újabb fertőzések megakadályozására igen fontos a fertőző betegből kikerülő váladékok gondos fertőtlenítése.

A fertőzés megtörténte után azonban nem mindig következik be a betegség kifejlődése. A szervezet több módon is reagálhat:

● A szervezetbe bejutó kórokozót a szervezet védekező erői rövid idő alatt elpusztítják, s így a betegség nem fejlődik ki. Ha ez rövid idő alatt megtörténik, a fertőzés a szervezetben semmi észlelhető vagy maradandó nyomot nem hagy maga után.  

● A fertőzés után a kórokozók hosszabb ideig tartózkodnak a szervezetben, de végeredményben betegség ugyancsak nem fejlődik ki, azonban ott bizonyos változást hoznak létre. A kórokozó hatására a szervezet ellenanyagokat termel, melynek következtében azután a szervezet a kérdéses fertőző betegséggel szemben védettségre, ellenálló képességre tesz szert.

Egyes fertőzőbetegségek, elviselése azzal jár, hogy a szervezetünk nagy mennyiségben termel védőanyagokat és az így kialakuló védettség a kérdéses fertőző betegséggel szemben gyakran az élet egész folyamata alatt, megmarad. De nem csak a fertőző betegség kiállása után jöhet létre védettség, hanem akkor is, ha konkrétan nem észleljük magunkon a betegséget. A fertőzésnek ezt a módját lappangó, néma, vagy tünetmentes fertőzésnek nevezzük.

Annak idején a gyermekbénulás kórokozójával való fertőződés az emberek jelentős részében teljes védettség kifejlődésével járt anélkül, hogy a gyermekbénulásban valóban megbetegedtek volna.

● Végül az utolsó lehetőség, amikor a kórokozó a szervezetbe való bejutása után legyőzi a szervezet védekező erőit, és a megbetegedés kifejlődik. A betegség elmúlta után a szervezetben lényeges változás következik be.

A Tudnunk kell, hogy a természetes védettséget, illetve ellenállóképességet az általános egészségi állapot mindig nagy mértékben befolyásolja, amely nagy mértékben függ a szervezet egészségi állapotától, a  megfelelő táplálkozási viszonyoktól, lakásviszonyoktól, egészséges munkahelytől, egészséges életmódtól stb.

A fertőző betegségekkel szemben való védettséget mesterséges úton is elő lehet idézni. A mesterséges immunitás létrehozása a különböző védőoltásokkal történik.

A fertőzés terjedésében fontos szerepe van a kéznek, az ujjaknak, mert a kórokozó-tartalmú különböző váladékok (köpet, orr- torokváladék, széklet, vizelet, genny stb.) leggyakrabban a beteg kezére, a kéz ujjaira kerülnek. A kórokozók a beteg környezetében lévő tárgyakra kerülnek. Pl. evőeszközök, ruhaneműk, játékszerek, stb. Fontos szerepe van az élelmiszereknek, az ivóvíznek, vagy a rovaroknak is.

A következő részben, a fertőző beteg otthoni ellátásáról olvashattok.

Kapcsolódó anyagok: 

$$4878$$