A tetoválás divatja már évek óta tombol a fiatalok körében. A nyolcvanas évek végén még a "huligánság" egyértelmű jelének tartották a bőrbe karcolt mintákat, ma már minden negyedik 18 és 30 év közötti férfi és nő visel valamilyen, kisebb vagy nagyobb rajzot a testén.

Évekig gondolkoztam rajta és mivel nem találtam a megfelelő motívumot, amelyet évek múltán se szégyellnék, a szándékomtól el álltam. 34 éves voltam mikor édesapám örökre eltávozott, és kimondhatatlan lelki fájdalmat okozott. Hónapokig dadogással küzdöttem, ha apukám került szóba.

Mai napig nem tudom milyen indíttatásból, de elhatároztam itt az ideje a tetoválásomnak és pontosan tudtam mit és hova szeretnék. Jobb lábszáramra így került életem első tetoválása: egy delfin. A fájdalmam a mai napig nem múlt el, de sokkal könnyebb a lelkemnek és már tudok dadogás nélkül beszélni édesapámról. Azóta van még két tetoválásom, de mind kettőt érzelmi szálak fűzik a testemhez. Így én tudom akár az életem végéig büszkén fogom viselni őket, mert nem a divat hóbortja miatt rakattam fel.

Jelenlegi párom tetovál, nagyon sok elrontott tetoválást javított már ki. Nagyon gondoljátok meg ha rászánjátok magatokat, mert amilyen szép és esztétikus tud lenni, úgy tudja elcsúfítani is a testeteket.

Halacska