Sok csalódás ért mellette, mégis valamit láttam benne.

S most gyűlölöm, mégis szeretem, fejemből, ki nem verhetem. Mosolyával csábít, de nem hagyom, szemével elvarázsol, melyben sok igazság vagyon. Vérem érte pezsdül, nem hagyhat egyedül. Szívem hevesebben ver, mert érzem, itt van közel…

Mégis elhagyott, s most látni sem akarom. Hazug szíve megcsalt, hát el kell hagynom. Nem akarom látni, de szívem csak rá vágyik, egyre csak hiányzik. Fejemben csak ő jár, gondolatom más utat nem talál, szívem csak egyre vár és vár.

Múltunk biztos, jövőnk bizonytalan. Mire vársz? Ne éljünk hasztalan. Bűneid megbocsátom, mert tudnod kell: szeretlek, s megbocsátok bocsánatért esdeklő szemeidnek. Csak ennyit kérek: viszont szeress, úgy ahogy szeretni csak lehet.

Mert boldogan élnem, csak szerelmeddel együtt lehet.