A kicsi eleinte három óránként, napjában hatszor szopik. A reggel hatkor megkezdett, és este kilenckor befejezett napi szopásrend elegendő pihenést biztosít az anyának és gyermekének egyaránt. A szopások mennyiségének ellenőrzésére helyes, ha eleinte van otthon a háznál csecsemőmérleg, de ha ez semmiképpen nem oldható meg, akkor járjon el a kismama időnként tanácsadásra próbaszoptatás céljából.

Az egyes szopások alkalmával elfogyasztott tejmennyiség igen változó lehet, a napi összmennyiség már helyesebb képet nyújt a gyermek táplálkozásáról. A legmegfelelőbb mérce azonban a hetenként vizsgált súlygyarapodás. Ha a baba az első fél évben hetenként tizenkettő-tizenöt dekát gyarapszik, akkor fejlődése jónak mondható.

A csecsemő gyomra általában két és fél óra alatt ürül ki, azután kezd éhes lenni. A tapasztalat szerint legmegfelelőbb szopási időköz tehát eleinte kb. három óra. Lehet naponta hétszer is szoptatni, és a harmadik hét tájékán áttérni fokozatosan a háromóránkénti, hatszori szopásra. Később a kismama az orvossal közösen döntse el, hogy mikor lehet a négyóránkénti, tehát ötszöri evésre áttérni.

Ha eleinte sűrűbben eszik ne essünk kétségbe,  a csecsemő szervezete néhány hét alatt beáll egy ritmusra. A minden sírásra kicsijüket mellre tevő anyukák nehéz helyzetben vannak, hiszen a baba sohasem éhezik meg, mert a gyomra nem tud kiürülni. Bár e módszer egyre divatosabb, veszélyt is rejteget, hiszen a csecsemő megszokja, hogy minden bajára „ennivalót” kap vigasztalásul. Bármi zavarja: hideg, meleg, teli pelenka, zaj, fáradtság, akkor anyu cicije azonnal a szájába kerül. Természetesen minden édesanya úgy és akkor szoptat, ahogy a legjobbnak érzi. Mint mindenben, itt is a legjobb módszer a rugalmasság. Ha a baba két óra múlva éhezik meg, ne hagyjuk még egy órát sírni, ha pedig fájdalom érte, vagy felzaklatta valami nyugodtan tegyük mellre, akkor is, ha nincs itt az evés ideje.

A kisbaba – életének első idejében – az étkezések közötti időt szinte csak alvással tölti. Ha jól lakott, általában már a szopás végén alszik is, és ha jó rendszerben szoptatják, akkor csak a következő szopás idejére ébred fel.

Az éjszakai nyolc órás szopásközt eleinte nemigen alussza át. Ilyenkor rendszerint éhség miatt ébred fel. Később, amikor egyre jobban beleszokik a rendszeres napi étkezésbe, s az esti szopáskor a tej mennyisége is növekszik már éjjel ritkábban ébred fel, majd kb. két hónapos kora után rendszerint végigalussza az éjszakát.

A legkisebb csecsemő is nagyon jól hall, tehát a zajok, erősebb hangok zavarják, esetleg felébreszthetik álmából. A hangos rádiózás, kiabálást, ajtócsapkodást lehetőleg kerüljük el a baba alvó idejében.

Ha sír a kicsi… A sírásnak sokféle oka lehet. Az egészséges csecsemő fejlődésével foglalkozó könyvek részletesen írnak erről, hiszen az evésen és az alváson kívül ez a kicsi legfontosabb megnyilvánulása a világ felé. Itt most a sírásnak csak a három legfontosabb okát említjük.

Ha éhes… Általában csak fejét mozgatva, rendszerint hátravetve, erős, követelő hangon sír, és semmi más nem nyugtatja meg kitartó sírását, csak az evés. Rendszerint a soron következő etetés előtt rövid idővel sír így.

Ha fáj a hasa… Többnyire evés után, egész testében mozogva, lábát emelgetve, tekeregve fejét, állát rendszerint előrehajtva sír. Ilyenkor természetesen felesleges enni, adni vagy itatni. A testhelyzet változtatása, a has enyhe masszírozása rendszerint segít. Gyógyszeres beavatkozás felesleges, ez a jelenség általánosan előfordul a fiatal csecsemőkön, és magától elmúlik. Nyugtató teákkal segíthetünk a nyugtalan babapocaknak.

Ha fázik… Akkor arca sápadt, ajka kissé kékes elszíneződésű, keze és lába is erősebben kék, mint máskor. A csecsemő keze és lába mindig hűvös tapintatú a test többi részéhez képest, tehát ha a keze vagy a lába hideg, az még nem jelenti okvetlenül azt, hogy a gyermek fázik. A baba sírása fázáskor halk, inkább nyöszörgő jellegű, tehát könnyen elkülöníthető az „éhség” és „fájdalomsírástól”.

Ha a gyerek sír – nem mindig dajkálást igényel, hanem azt, hogy segítsenek a baján. Sokszor azonban nincs  semmi baja, csak azért sír, hogy ölbe vegyék, dajkálják. Ilyenkor ne legyünk szigorúak, ha sok a dolgunk, akkor is szeretgessük néhány percig, hiszen kilenc hosszú hónapon át úgy élt, hogy minden pillanatban érezte az édesanyja „ölelését”. Nem várhatjuk tőle, hogy egyik napról a másikra leszokjon róla. A babakor amúgy is olyan rövid, alig egy év múlva már egy pillanatra sem marad majd az ölünkben.

Kapcsolódó anyagok:

$$621$$

$$218$$

$$2018$$