Az egyik megoldás, hogy az egyik fél a szerelemért feladja eddigi életét és társával megy. De ez igen nehéz döntés, és sok esetben a és a felek nem tudják eldönteni, hogy feladják-e eddigi életüket a bizonytalan újért. Ilyenkor a távkapcsolat tekinthető akár a szerelem egyik próbájának is. De hogy is zajlik ez a valóságban?

Az első hónapokban az ember rózsaszín ködben úszik, két méterrel a talaj felett jár, és a szerelméért bármit megtenne. A kapcsolatukban bekövetkező akadályokat próbatételnek fogják fel, kicsit olyan Rómeó és Júlia szerepben tündökölhetnek. A gonosz szülők helyett itt vannak az ellenző barátok – esetleg szülők –, és hát a távolság, mint a boldogságuk közé álló otromba szörnyeteg. Általában nem akarja senki, mégis jön magától. Ilyenkor a szerelmesek egymáshoz simulva állnak szemben vele, és igyekeznek minden eszközt megmozgatni, hogy eltűntessék.

Az első lépés a sűrű találkozgatás. Ez meglátszik a megtett kilométerek számából, és a pályaudvarokon eltöltött időből. A menetjegyekből tornyot lehetne építeni, a buszsofőr már messziről integet. A párok igyekeznek minél több időt együtt tölteni, ami általában a hétvégére szorítkozik, hisz hét közben mindegyiküknek dolga van. Kinek a munka, kinek a tanulás. A boldog percek a hétvégén jönnek, amikor hatalmas örömujjongással omlanak egymás karjaiba, szétválaszthatatlanok azokon a napokon, és mindig kék az ég és süt a nap. Általában nem veszekednek, mindent együtt csinálnak, minden az újdonság érzésével hat.

Ám sajnos ez a kép csalóka. Mivel ritkán találkoznak, így a legtöbb problémájuk nem közös. Hiányoznak a napi apró viták, és egymás személyiségét nehezen ismerik meg, mert nem kerülnek közös szituációkba. A hétvégi találkozásokkal minden élményt gőzerővel akarnak pótolni, az örömökbe temetkeznek, és nem jut eszükbe a vitatkozás és az ellentét. Ha valamiben ütköznek, konfrontálódnak, akkor inkább félreteszik, nem lovagolnak annyit egy problémán. A problémák így kerülnek a szőnyeg alá, holott jól tudjuk, hogyha nem igyekszünk megoldani őket, és csalóka ábrándokba menekülünk, hazudunk magunknak, akkor előbb-utóbb bizony nagy baj lesz.

Ám ha hosszabb ideje járnak, akkor bizony előfordulhatnak veszekedések. Ami értékes örömperceket lop el a kevéske együtt tölthető időből, mégis éppen ezek által válik erősebbé a kapcsolat. Csak az a kérdés, mi a veszekedések alapja? Mert ha az az alapkonfliktus, hogy a két ember magányosnak, elhagyatottnak érzi magát, akkor bizony olyan közös házat építenek éppen maguknak, amihez nincs szilárd alap! Hiába a szerelmi lángolás, az egyedüllét kikezdi az ilyen kapcsolatot.

S meddig tartható fenn egyáltalán egy távkapcsolat?

Vannak magányos farkasok, akik jól bírják így is az életet – de az ő számuk bizony elenyésző a többiekéhez képest! A legtöbb ember biztonságra és állandó társra vágyik, aki mellette van bajban, örömben egyaránt, nem pedig hétvégi szerelemre. Így működhet ugyan a távkapcsolat – csak nem hosszú távon.

A szerelemben nincs távolság – tartja a mondás. De tegyük hozzá: a sokáig tartó nagy távolság viszont elpusztítja a párkapcsolatot.

Kapcsolódó anyagok:

$$2882$$