Azon szülőknek, akik azért küzdenek, hogy segítsenek gyermeküknek sikeresen helytállni az iskolában, a szakértők azt javasolják, a problémákat a gyökerüknél fogva kell "kezelésbe venni" még otthon, és ha így tesznek, az meg fog látszódni az iskolai teljesítményen is. Összeültünk egy pszichológussal és egy gyermekgyógyásszal, akik elárulták, mik a leggyakoribb csapdák, amelyekbe a szülők beleeshetnek.

1. Függőség kialakítása: a pszichológus szerint a függőség az egyik legnagyobb bajt okozó rossz tulajdonság. Ha egy gyermeknek egyfolytában úgy kell házi feladatot írnia, hogy az édesanyja ott ül mellette az asztalnál, akkor nem tanulja meg, hogyan legyen független. Azok a gyermekek, akik helyett a szüleik túl sok mindent tesznek meg, mindig is önbizalomhiánnyal fognak küszködni. Nagyon jó dolog, ha segíteni akarunk nekik, viszont azt is legalább annyira szeretnénk, ha ők vennék át a kezdeményezést, amikor arra szükség van. A legjobb az, ha a gyermek a háziját egyedül, egy csendes szobában, asztalnál vagy íróasztalnál oldja meg.

2. Szülők szokásainak erőltetése: azok a szülők, akik kényszeredetten élvezik, ha irányíthatják gyermeküket, könnyedén betarthatatlan tanulási szabályokat követelhetnek gyermekeiktől. A gyermekgyógyász szerint nincs olyan tanulási módszer, amely mindenki számára megfelelő, amit pedig a szülők a legtöbbször rá akarnak erőltetni gyermekükre, az az a módszer, amely nekik is bejött annak idején. Talán ellentmondásosnak tűnik, de azok a gyerekek, akik egyébként nagyon rendszeretők és fegyelmezettek, akkor tudnak a leghatékonyabban tanulni és házi feladatot megoldani, ha az ágy tetején üldögélnek - még akkor is, ha ez az édesanyjukat halálra idegesíti.

3. Hagyjuk-e gyermekünket "multitaskolni": hát igen, a gyerekek mindig azzal jönnek, hogy a számtanlecke sokkal könnyebb, ha közben a Mónika-show megy a TV-ben. Tudományos kutatások viszont pont az ellenkezőjéről tesznek tanúbizonyságot: sokkal jobban tanulnak a gyerekek, ha a TV ki van kapcsolva. Fontos az is, hogy a hálószoba elektromos berendezésektől mentes legyen, fontos, hogy pontosan tudja a gyermek, mit, mikor és meddig használhat, illetve ügyeljünk arra, miféle médiákat "fogyaszt" szabadidejében.

4. Nem realisztikus célok kitűzése: a saját maguktól is túlzott teljesítményt elváró szülők gyakran támasztanak gyermekeikkel szemben a valóságtól elrugaszkodott elvárásokat; viszont, ha túl keményen hajtjuk gyermekünket, az legtöbbször keményen visszaüt. Amennyiben a szülő felteszi magának azt a kérdést, hogy hogyan teljesít a gyermekem az iskolában, és a válasz az, hogy jól, a pszichológusok véleménye szerint óvatosan kell eljárni, még mielőtt fel akarnánk "turbózni" gyermekünk teljesítményét. Ha viszont a szülők úgy gondolják, hogy a gyermek iskolai jegyei nem tükrözik a képességeit, akkor célszerű megnézni, hogy mely terület az, ahol jól teljesít - még akkor is, ha nem az osztályteremben remekel, hanem mondjuk fociban - és alkalmazni azt a stratégiát, amely ott is nyerő volt.

5. Az egység hiánya: a szülőknek egységesnek kell lenniük (ami a tanulással kapcsolatos elvárásokat illeti), ha mégsem értenek egyet, azt négyszemközt érdemes megbeszélni. Ha a szabályokról vitatkozunk a gyermek előtt, akkor az tiszteletlenség érzetét keltheti, sőt, arra biztathatja a gyermeket, hogy manipulatív módon próbálja céljait elérni.

-NJ-