VELEM HAL Szereteném, ha Az álmaim szabadok lehetnének, De a gyötrelem velem hal, És velem éled. Szeretném, ha Könnyek temetnének, De borús felhők és magány néz majd, Érzem, így szakad vége a reménynek. Sírom erősen fon majd körbe? Vagy hűs takaróm csak a magányos éj? Sírtok, mikor nevem vésve lesz egy kőbe? Vagy csak hasító fájdalommal zár össze a vég? Sárfi Georgina