Már megint nem figyeltél rám! Elegem van belőled! – ordítod, és úgy érzed, már nem bírod tovább a feszültséget, rád tör a sírás. A szád lebiggyeszted, szemedben könnyek gyűlnek, és kifakadsz. Ő pedig, aki eddig határozottan ordítozott veled, most bambán áll, és fogalma sincs, mit csináljon. A legegyszerűbb, ha visszavonul, mert úgyis te nyerted a vitát, mert már megint bőgsz.

Ismerős a helyzet? Vajon miért nem jön oda ilyenkor, hogy megvigasztaljon? Túlzottan sértett? Vagy csak egyszerűen nem tud mit kezdeni a helyzettel.

A férfiak a sírással még régebben úgy álltak, mint egy autós a gyorshajtással. Tilos, ám ha mégis megtörténik, jön a büntetés. Régen a férfiakat arra nevelték, hogy a sírás a nők gyengesége, ők nem lehetnek gyengék, emiatt tilos sírni. Aki megteszi az nyámnyila, anyámasszony-katonája, sose lesz belőle igazi férfi. Mert az igazi férfi nem sír. Ha megnézzük a játszótereket és egy fiú és egy kislány együtt esnek egy nagyot, akkor biztos, hogy a fiúnak az anyukája azt mondja, sírni nem férfi dolog, már nem is fáj, és futás tovább. Míg a lány nyugodtan bömbölhet, ahogy a torkán kifér. Tehát már gyerekkorban belénk nevelik, hogyha lány vagy sírj, ahogy csak tudsz, ha fiú, akkor felejtsd el. Így logikus az, hogyha egy nő sírva fakad, a férfiak azt összekapcsolják a rossz dolgokkal, a gyengeséggel. Mivel nekik nem szabad, így a nőktől is elvárják, hogy elfojtsák az érzelmeiket, és ne a sírás legyen a megoldás.

Pedig tudjuk a sírás feszültségoldó. Így egy nagyobb stresszhelyzet esetén még könnyít is rajtunk. Míg a nők egy kis pityergéssel megoldják, addig a férfiak magukban összegyűjtik, és majd máshol vezetik le. Ugyanis amit nem dolgozunk fel, az egy idő után összegyűlik és nagyobb erővel tőr ki belőlünk, mintha a megfelelő helyzetben levezettük volna.

Manapság azonban már más a helyzet. Az a nézet, hogy a sírás a férfiaknál a gyengeség jele, mára a bátorság jeleként nőtte ki magát. Ugyanis az a férfi, aki sír, az bátor, ki meri mutatni az érzelmeit, és milyen jó példa a többi férfi előtt. Így a férfiaknál is elfogadottá vált a sírás – bár még mindig nem ez a általános. A sírás nyitottá, védtelenné teszi őket, túl sok érzelmet hordoz magában, ezért inkább ódzkodnak tőle.

Az a nő, aki sír, azzal nehezen tudnak bármit is kezdeni. Túl sok érzelem árasztja el őket, a nő megnyílik előttük, és ezt ők nem tudják kezelni. Félnek, nehogy bármi is rosszul süljön el, nehogy egy rossz szó, vagy egy rossz gondolat még jobban elkeserítse a nőt. Így inkább várnak, amíg a helyzet megoldódik. Azzal ők is tisztában vannak, hogy tétovának tűnnek. Emiatt még jobban fusztráltak, ha egy nőnél eltörik a mécses. Nem tudják, mit tegyenek. Idegessé válnak, úgy érzik, nem tudnak segíteni, ez, pedig egy férfi önérzetét jelentősen rombolja.

Amiatt, hogy ne sérüljön az önképük, a magukról kialakított véleményük, emiatt inkább vigasztalni próbálnak a sablonszövegekkel. Ne sírj, minden rendben lesz, majd megoldjuk, nem olyan rossz a helyzet. Ugye ismerős?

Így ne rendezz még nagyobb drámát, mert azzal csak rontasz a helyzeten. Ha sírni támad kedved, inkább ne a férfi előtt, vagy ha nincs más választásod, akkor folyamatosan mond, hogy ne aggódjon semmi baj, csak jól esik sírni. De ez persze a helyzet komolyságától függ. Ha az úton pont előtted gázolják el a kedvenc macskád, akkor bömbölj, ahogy a torkodon kifér, kit érdekel, hogy ilyenkor, hogy min vívódik a pasi. A sírásnak, ha oka van, akkor ki kell jönnie, bármennyire is utálják a férfiak.