2001. szeptember 11-i amerikai terrortámadásoknál "látványosan" igazolta bátorságát, hasznosságát két vakvezető kutya: kivezették gazdáikat a Világkereskedelmi Központ (WTC) égő toronyházaiból. De ilyen kutyákkal nem csak Amerikában találkozhatunk, hanem itt Magyarországon, bármelyik településen. Csengőcsilingelés és a fehér bot halk koppanásai jelzik, ha egy vakvezető kutyával közlekedő ember közeledik. Kedves pofi, csillogó szemek- egy kutya, aki arra lett kiképezve, hogy egész életében, napi 24 órás szolgálatot teljesítsen egy ember oldalán. Írhatnánk arról, hogy milyen szörnyű a vakvezető kutyák helyzete, hogy a Magyar Vakok és Gyengénlátók Szövetsége mennyi pénzt és időt áldoz arra, hogy egy ilyen kutyát kiképezzenek. De ez a cikk nem erről fog szólni. Hanem az örömről és boldogságról, hogy egy ilyen kutya milyenné teheti egy olyan ember életét, amire az embertársai soha nem lennének képesek. Vannak olyan emberek, akik vakon születnek. Soha nem látják a világot, csak érzik, tapintják, hallják. De a világunk a látó embereknek készül. Magas útpadkák, gödrök, lépcsők, sorompók, akadályok mindenfelé. Nekünk ez talán nem is tűnik fel, de próbáljuk ki, hogy a megszokott útvonalunkon becsukjuk a szemünket. Ugye nem is olyan könnyű így közlekedni. A szemet, pedig semmilyen gép vagy robot nem helyettesíti. De az ember ilyen helyzetben is számíthat a legjobb barátjára. És itt nem a haverra gondolok, hanem a kutyára. Öngyilkos akartam lenni, nem érdekelt senki és semmi, magányos voltam. Halljuk egy elkeseredett vak ember szavait. De miután megkapta a vakvezető kutyáját, kinyílt a világ, újra sétált a városban, megismerkedett emberekkel. Lelkileg hatalmas támasz egy kutya. A vakok újra megtalálhatják az életben a jó dolgokat, társas kapcsolatokat is kialakíthatnak, hisz már van egy társuk, aki vezeti őket a rögös városi utakon. Egy kutya nem csak a látó embert segíti. Nem válogat a gazdi, az gazdi legyen az sérült, rokkant vagy vak, megvédi mindenáron, és támaszt nyújt. A kutyának nincsenek előítéletei. Ő csak teszi a dolgát. Mindegy, hogy hol és mikor. Akár a nap 24 órájában is helytáll. Segíti a vakot a közlekedésben, jelzi, hol vannak magas akadályok, hol kell kerülni. A zebrán is átvezet, de mivel a kutya színvak, így a többi gyalogos mozgásából ítéli meg, átvezetheti e gazdiját az úttesten. Jól gondoljuk meg tehát, mikor csak úgy átszaladunk a piroson, mikor egy vakvezető kutyás vak van mellettünk. A vakvezető kutya élete a születésétől eldől. 8- 12 hetes korukban családhoz kerülnek, akik a képzésüket már akkor elkezdik. Jó esetben ahhoz a családhoz kerül, ahol majd lakni fog. Egy éves korban kezdődik a komoly, szakemberes kiképzés egy kutyaiskolában. A kiképzés során minden olyan helyzetet igyekeznek a kutyával megismertetni, melyekkel a későbbiekben találkozhat. A kiképzés során a kutyának meg kell tanulnia, hogy egy nála nagyobb élőlény van mellette, így csak olyan helyeken közlekedhet, ahol mindketten biztonságosan elférnek. Nagyon fontos az is, hogy a kutyák fajtársaikkal vagy más állatokkal ne foglalkozzanak, illetve ne szaladjanak egy utcára guruló labda után se. A vakvezető kutyáknak minden esetben higgadtnak kell maradniuk! Hatalmas önuralom, amelyre nem minden kutya alkalmas. Általában a Labrador vagy a Golden Retriever alkalmas vakvezetésre és a németjuhász. Majd a kiválasztott ebek 9- 10 éves korukig vigyázzák szeretett gazdijuk minden lépését.