A tusfürdők és habfürdők miatt háttérbe szorult szappan habzó, illatos mivolta még mindig különös élményt kelt a használói között. Bár úgy tűnik, hogy egyre inkább kimegy a divatból, sokan vissza-visszakanyarodnak hozzá, legyen szó akár mosásról, akár tisztálkodásról, sőt! Különlegesebb darabjai még ajándéknak sem utolsók!

Hol és mikor?

„Valamely nép kultúrájának legbiztosabb mértéke a szappanfogyasztás nagysága” – állítja Liebeg német kémikus, mondása azonban csak részben helyénvaló. A görögök és rómaiak a fürdés nyilvánvaló megléte mellett inkább bizonyos földfajtákat, alkálitartalmú anyagokat részesítettek előnyben, ezeket illatosították. A szappan készítése babiloni agyagváza-feliratok tanulsága szerint már i.e. 2800-ban ismert volt, Pompei feltárásánál pedig egy egész erre szakosodott gyár is előkerült. A szappangyártást Európában a 17. századtól jegyzik mint iparágat, a mai modern szappankészítés pedig az 1800-as években alakult ki és Michael Eugene Chevreul francia vegyész nevéhez fűződik.

Mikor már reneszánszát élte volna a szappan csodája, máris a fürdőszobák mélyére került és az 1900-as években szintetikus mosószerek indultak térhódító útjukra. Napjainkban újraéledni látszik a szappanfőzés hagyománya, olyannyira, hogy egyes vállalkozások üzleti fantáziát is látnak benne és szebbnél szebb illatos és különleges darabbal látják el a piacot.

A szappan boszorkánykonyhája

Míg őseink üstben, nagy tételben főztek szappant, mi ezt kicsiben is megtehetjük, feltéve hogy elég bátrak vagyunk hozzá. Aki úgy dönt, hogy belevág és szépségének megőrzését nem a véletlenre és a számos szintetikus anyagot és tartósítószert tartalmazó kozmetikumokra bízza, íme pár nagyszerű recept és jó tanács.

Alapszappan

Hozzávalók:

500 g növényi zsír (margarin)

63 g nátrium-hidroxid

156 g desztillált víz vagy forrásvíz

1 kávéskanál illóolaj tetszés szerint

Elkészítés:

Lassú tűzön melegítsük addig a zsiradékot (zsír, margarin, méhviasz), míg fel nem olvad. Időnként megkevergetve hagyjuk 54 fokra hűlni. Míg hűl a zsiradék, a nátrium-hidroxidot keverjük el a vízben, amíg fel nem oldódik. Ennél a pontnál fokozott óvatossággal járjunk el, hiszen a reakció hőfejlődéssel jár. Lehetőleg használjunk gumikesztyűt, védőszemüveget, illetve a keletkező gőzöket ne lélegezzük be. Várjuk meg, míg ez az oldat is lelűl, majd adjuk a zsírhoz és óvatosan, sűrűsödésig kevergessük. Cseppentsük bele az illóolajokat, adjunk hozzá természetes színezőanyagokat, majd öntsük előre elkészített, kizsírozott formákba. A szappant törölközővel letakarva 24 órát hagyjuk állni, majd a formákból kiöntve és letakarva további négy hétig érleljük.

Színezőanyagként ételfestéket is használhatunk, de kreativitásunkat előtérbe helyezve mi is számtalan variációval kísérletezhetünk: cayenne bors = rózsaszín, kakaópor és étcsokoládé = barna, fahéj = drapp, curry por, kurkuma = sárga stb.

Szappanunkat az illóolajok mellett rózsaszirommal, gyógynövényekkel dúsíthatjuk, de kiváló bőrradírt kaphatunk, ha például kókuszreszelékkel, barna cukorral is megbolondítjuk.

A különleges, szép formájú, selymes tapintású szappan ajándékként is megállja a helyét, értékét pedig kreativitásunkkal, két kezünk munkájával növelhetjük. Akinek nincs kedve a pepecseléshez, ma már számos csodás és természetes szappant is vásárolhat, melyet gyógy- és fűszernövényekkel, kecsketejjel készítenek. Szépségük és különlegességük mellett bőrünk is hálás lesz a gondoskodásért és a jóleső lubickolást követően nem követel testápolót. A természetes anyagokból készült szappanok lágy habja nem csak tisztít, ápol is, így megfontolandó, hogy a szintetikus tisztálkodási szerek helyett ismét ezek nyerjenek teret a fürdőszobák polcain.