Hazugnak áll a világ

2010. 12. 09.
Ez a cikk elmúlt egy éves, így elavult lehet.

Hazugnak áll a világ… és bolondnak a szerencse…

Én kellőképpen bolond vagyok, de semmi esetre sem szerencsés. Talán ha hazugságokból építenék magamnak kártyavárat, talán, ha új személyiséget teremtenék önmagamnak, akkor könnyebb lenne…

Akkor senki sem bánthatna, mert nem léteznék… márpedig a fiktív egyéneknek érzelmeik sincsenek, senki sem hagy bennük nyomot…

Az persze már más kérdés, hogy ők esetleg a világot adják annak az embernek, aki megszerette őket…

Néha pontosan tudjuk, érezzük, hogy valami rossz kering a levegőben, hogy valami nem igaz… És mégis elhitetjük saját magunkkal, hogy nem számít a fájdalom, csak ne veszítsük el a másikat, csak hazudjon tovább… hiszen addig is mellettünk van, egy kicsiny darab akkor is a mienk lehet belőle…

Elfogadtam a sok kétséget, türelmesen vártam, hátha eljön a pillanat, hogy észreveszed, én más vagyok, mint a többi… nem egy a sok közül, hanem az az Egyetlen Egy, akire vártál… akivel másképpen telnek a napok, akinek az égboltján a legfényesebb csillag Érted ragyog…

Reménytelenül hinni a hazugságban és egy nem létező emberben… Azt hiszem, ez a szeretet mércéje.



Szerző

donna.hu



Scroll to Top