Szemüveges lett a gyerkőc?

2010. 08. 16.
Ez a cikk elmúlt egy éves, így elavult lehet.
Az első akadály, amibe beleütközhetünk, hogy gyermekünk egyáltalán nem szeretne „pápaszemes” lenni. Az oviban, suliban csúfolhatják érte, amit természetesen el szeretne kerülni. A mi dolgunk, hogy megnyugtassuk. Anyunak, apunak, nagyinak, nagytesónak is van szemüvege, mégse csúfolják. Meg amúgy is, a szemüveg olyan felnőttes dolog. Melyik gyerkőc ne szeretne felnőttes lenni? Építsük erre a meggyőző stratégiánkat. Szerencsére manapság már széles a paletta, és nem csak a nagyon gáz és kevésbé gáz keretek közül választhatunk. A piacon találhatunk kisfiús, kislányos, felnőttesebb és vidámabb darabokat is. Az orvos által felírt lencse ugyan behatárolja, hogy mely keretek jönnek szóba, de így is bőséges a választék. Több optikában is nézzünk szét, milyen típusú kereteket árulnak, milyen árfekvésben. Ne feledjük, a szemüveget a legtöbb esetben egész nap viselni kell, és a gyerekeknek is fontos, hogy jól érezzék magukat közben.
  A keretek anyaga is többféle lehet, fő szempont gyermekek esetében a törésállóság és a könnyűség legyen. Az elkészült szemüvegnél ellenőrizzük, hogy a kis tappancsai megfelelően tartanak-e az orrnál. Kényelmetlen folyton felfele tologatni a lecsúszott szemcsit, a gyerekek nem is nagyon fárasztják vele magukat, inkább elnéznek felette, vagy a lencse felső részén keresztül szemlélik a világot – így pedig olyan, mintha nem is lenne rajtuk szemüveg. Totyogóknak érdemes visszakunkorodó szárú darabot választani, hogy ne essen le szaladgálás, ugrálás közben. Ha ez a megoldás nem tetszik, gumipánttal is rögzíthető a keret a fej körül. A lencse milyensége is fontos tényező. Vegyük számításba, hogy a srácoknál a szemüveg könnyen fogyó eszközzé válik. Ezért a lehető legütésállóbb lencsét válasszuk, és az optikusnál afelől is érdeklődjünk, hogy ha mégis törik, azt ugye nem szilánkosan teszi. A lencsékre mindenképpen érdemes UV szűrő réteget kérni, és a nagyobb gyerkőcöknek akár fényre sötétedőt is készíttethetünk. Nagyon vagány ám, mikor a suliból kilépve a sima szemcsi napszemüveggé válik! Ha elkészült a szemüveg, ne várjuk el, hogy gyermekünk egyik percről a másikra hozzá is szokik a viseléséhez. Eleinte csak rövidebb ideig viselje, például tévénézés közben. Amennyiben egész nap rajta kell lennie a szemüvegnek, fokozatosan növeljük a viselési időt. Mivel gyermekről van szó, időnként ellenőrizzük, nem nőtte-e ki a szemüveget. Nem szorítja-e a szára a fejecskéjét, a tappancsok még mindig jók-e az orrára. Ezenfelül szemvizsgálatra is rendszeresen járjunk el, hogy tudjuk, jó-e még a szemüveg, vagy újat kell iratni.
 
Sok gyermeknél jelent problémát a kancsalság. Egyes esetekben az orvos elrendelheti az egyik szem letakarását (a terápia elején a korrekcióra szoruló szemet takarják le, később felváltva kell takarni a szemeket). Nagyon fontos, hogy komolyan vegyük az orvos utasításait, hiszen csak így lesz hatékony a kezelés. Gyermekünk tiltakozhat is a letakarás ellen, de egy vagány, csinos takarólapnak már nehezebb ellentmondani. Sajnos ez se garancia, hogy szívesen viseli a félig letakart szemüveget. Ez érthető, és a problémát is ebből a szempontból közelítsük meg. Ha viseli a szemüveget, dicsérjük meg, és ha esetleg mi vagy a közeli rokonságból valaki gyermekkorában hasonló cipőben járt, elővehetjük a fényképeket és megnézegethetjük őket. Akár még büszke is lehet a lurkó, hogy neki is olyan szemüvege van, mint apának volt! 


Szerző

donna.hu



Scroll to Top