Asimov az egyik könyvében egy olyan bolygót ír le – valamikor a távoli jövőben –, ahol az emberek 1000 évig élnek legalább, és mivel mindenki kedvére alakíthatja testét, mindenki gyönyörű és egészséges. A lehetőségek korlátlanok, így van, aki szárnyakat műttet magára, és angyalként repdes… És persze számtalan valóban hasznos szerkentyűt is beépítenek az emberekbe, például miniatűr számítógépet az agyba, hogy az illető bármikor tudjon kommunikálni az űrhajójával.

 Lem komorabb képet vázol fel: az emberek megpróbálják törvényileg szabályozni, milyen átalakításokat engedélyeznek, tiltanak – illetve tesznek kötelezővé. Újabb és újabb vezetők állnak a birodalom élére, és mindegyik saját hatalmának megerősítése érdekében igyekszik a testformáló törvényeket szabályozni. A vége egy anarchia, ahol a hatlábú, vagy éppen a géptestbe burkolózott emberek vannak többségben, miközben az eredeti emberi megjelenést undorítónak tartják.

Ezek persze csak az írói fantázia szüleményei, ám valóban érdekes kérdés, hogy mi lesz az orvosi beavatkozások hosszú távú eredménye, mikor következhet be mindez – vagy ezekhez hasonló esemény –, és talán a legérdekesebb talány: boldogabbak leszünk-e, ha szabadon alakítgathatjuk testünket?

A „mikor” kérdésre nem olyan nehéz felelni. Gondoljuk csak végig egy kitalált negyvenes nő – nevezzük Katinak – egy napját. Reggel megmossa fogait, közöttük a fogtechnikus által készített koronákat, hidakat, kifésüli műhajjal meghosszabbított frizuráját, iszik egy koffeinmentes kávét, természetesen cukormentes édesítővel. Elsétál orvosához munka után, akivel megbeszéli, hogy milyen mellszépítő beavatkozás lenne a legjobb számára, majd meglátogatja édesapját, aki nemrégiben kapott új vesét. Este még megiszik barátnőivel egy alkoholmentes sört, egy nikotinmentes elektronikus cigarettára „gyújt”, és mivel éppen rossz idők járnak párkapcsolati téren, ágyba bújván előveszi vibrátorát.

A művilág itt kopogtat az ajtónkon. Igaz, ma még a gazdagabb kiváltságosok és szerencsések részesülnek leginkább áldásaiból, ám a technika és orvostudomány fejlődésével egyre közelebb kerül mindenkihez a változás – minden áldásával és átkával együtt.

De boldogabbak leszünk-e? Sok esetben a művi dolgok – legyen szó egy tárgyról, ételről, vagy műtéti beavatkozásról –, azt szolgálják, hogy az emberek egészségesebbek, szebbek – vagyis boldogabbak legyenek. Tényleg így is történik? Egy példát átgondolva talán közelíthetünk a kérdés megválaszolásához. Évezredeken keresztül igen drága volt a ruha, s az emberek többségének egész élete során 1-2, esetleg 5 inge, nadrágja, kabátja, cipője volt. Az ipari forradalom során azonban olcsóvá vált az anyag, és beindult a tömegtermelés. Ma már természetes, hogy nem egyetlen télikabátot koptatunk életünk végéig, hanem ha pénztárcánk engedi, veszünk időnként egy újabbat, egy divatosabbat.

Boldogabbak lettünk a választék növekedésével? A divatbolondok talán igen, de az emberek többségének egyszerűen természetes ez az állapot. Természetes, hogy van meleg kabátunk és pulóverünk, nyári szoknyánk, csizmánk és cipellőcskénk. Nem boldogabbak, hanem szabadabbak lettünk: kifejezhetjük öltözködésünkkel személyiségünket, hangulatunkat, és azt is, hogy melyik társadalmi csoportba tartozunk – másképp öltözködik egy emós, egy futball-huligán, egy menedzser, egy pláza-cica…   Persze nem ugyanaz egy ruhát lecserélni, mint a kés alá feküdni. Ám feltételezhető, hogy a fejlődés elhozza majd azt az állapotot, amikor olyan lesz egy plasztikai műtéti beavatkozás, mint az, ahogy ma ellátogatunk a fogorvosunkhoz.

És a távoli jövő, amiről a sci-fi szerzők írnak? Nos, ez maradjon az írói zsenialitás, vagy a jövőkutatók dolga egyelőre. Egy biztos: bármit is találnak ki és vetnek papírra, a valóság teljesen másmilyen lesz.