Érzem nekem is van egy csillag, Mely rám ragyog az égen... Meleg fénye körül veszi testem, Lassan olvassza fel lefagyott lelkem.

Csak a baj nem más, mint Én magam, Hiába olvad a szívemet markoló hideg, Feledni téged nem tudlak, nem lehet, Így hát keserű az élete velem.

Hiába könyörgöm minden bolygónak, Mutassanak utat e kicsiny csillagnak. Lépjen a tejút mezejére végre, S legalább ő legyen boldog, ha már én nem.

De mintha nap lennék mellette, Szívja pislákoló fényemet. S neki hatalmas erőt adva, Ragad maga mellé engemet.

Lehet nem a holdat kéne szeretnem, E kicsiny csillag, most többet ad nekem, Mint az egész világegyetem. Mert ő többet tud mint az egész világ,

Mert Ő tud Szeretve szeretni, engem...