Langyos szél keltette apró suhanás, Pille szárnyán kellemes érzést hoz, Mindent beborító égi varázs, Mely pihekönnyű láncával magához békjóz. Szorítása kedves, és kell, Talán mindig is szükség volt rá, Kijózanító felismeréssel, Csendesen szívemet lázba hozá. Mint megannyi csendes pillanat, Ahogyan kell, percekbe épül, Nyers magányom vele, Édes együttlétté szépül. Teljessé és egyedivé tesz, Fölé emel a mindenségnek, Parányi tűzből bősz lánggá lesz, Értelmet adva értelmetlenségnek. Két test, s két lélek életre kelt, Így lett belőlük egyetlen egy, Szolid magányból párjára lelve, Társat találva és megölelve. Érzést adva érzésért cserébe, S szerelemmé növesztve, jutva vele révbe, Vigyázva egymásra örökkön örök Míg a Föld tengelye körül pörög. És te kedves olvasóm, valaki Rád is vár, Ha még nem talált meg, számolja a percet már. Számolja, hogy egy szál lelke végre társra leljen, S ahogyan én a kedvesem, téged úgy szerethessen.