Szondi Lipót sorsanalitikus szerint a párválasztáskor – természetesen öntudatlanul –, valójában a gének vonzzák egymást, a megfelelő utódlás érdekében. Ehhez hasonlót gondolt évtizedekkel később Richard Dawkins biológus híres, The Selfish Gene, „Az önző gén” című könyvében, kimondva, hogy az evolúció alanya nem az egyén, vagy a faj, hanem a gének.

A 19. század közepén Arthur Schopenhauer német filozófus is lényegében ugyanerre az eredményre jutott. Szerinte a faj a szenvedélyes szerelem eszközével biztosítja, hogy a legmegfelelőbb utódok szülessenek. Ole Nydahl korunk buddhista lámája pedig, „Könyv a szerelemről” című művében azt írja, valószínűleg azért pont abba szeretünk bele, akibe, mert előző életeinkben már volt közünk egymáshoz, megvoltak a most hirtelen villámcsapásnak tűnő kezdetnek az előzményei.

A tudomány mai álláspontja szerint a szerelem lélektana nagyon közel áll ahhoz, amit a láma megfogalmaz. Természetesen nem arról van szó, hogy egy másik életünkbeli ismerettségre eszmélünk rá, hanem hogy saját elménk síkján találkoztunk már választottunkkal, s a szerelem csak a testi érzések valóságossága miatt tűnik spontánnak. A tökéletes partner idealizált képe, mely nem is annyira a külsőségekre összpontosít, mint inkább a kisugárzásra, valószínüleg közel áll a kiválasztotthoz, ami az ismerősség, a biztonságosság érzetét kelti. Gyakran tapasztaljuk is szerelmi vonzalmak esetében, hogy már az első taláálkozásnál úgy érezzük, mintha mindig is ismertük volna egymást.

Dr. Robert Stoller amerikai pszichiáter azt állítja, ennek oka, hogy egyetlen erotikus momentum mögött sűrítve ott a nemi életünk egész története, mely a csecsemőkorig visszanyúló benyomásokból, vágyakból, múltbeli események, emlékek szövevényéből tevődik össze, és minden ember számára olyan egyedi, akár az ujjlenyomata. Ezt a lenyomatot, dr. John Money szexológus és klinikai pszichológus „szerelmi térkép”-nek nevezte el.

Előfordul, hogy csak kivetítjük azt a személyt akivel találkozni szeretnénk, arra, akivel ténylegesen is találkoztunk. Ezekben az esetekben a kapcsolatnak nincs igazán jövője. Olyan is megesik, hogy valaki újra és újra megégeti magát a szerelem tüzével, mert mindig ugyanazt a „hibás” típust választja. Ezért is a „szerelemtérkép” okolható, amit azonban ilyenkor muszáj egy kicsit tudatosan átrajzolni...

Kapcsolódó cikkek:

$$2918$$

$$2883$$

$$2943$$