Mint ahogy a jó színész minden szerepében benne él, és minden szerepe, minden általa megformált karakter alakítja az egyéniségét, úgy vagyunk a szerepeinkkel mi is. Nem áltathatjuk magunkat azzal, hogy mindig ugyanazt az arcunkat mutatjuk, mindig ugyanúgy viselkedünk, de a magunkra vett jelmezek, és az alkalomhoz feldobott „sminkünk” csak akkor hiteles, ha ott van alatta az arcunk, ha megőrizzük határozott arcvonásainkat.

Ha nem azonosítjuk magunkat kizárólag egyik szerepünkkel sem, ha nem tévesztjük meg magunkat, akkor bátran cserélgethetjük a ruhákat, maszkokat, játszhatunk szerepjátékokat, mert biztosak lehetünk benne, hogy a jelmezek alatt mindig megtaláljuk igazvalónkat.  

Ha azonban gyerekkorunkban nem csak a felnőtt szerepeket, de a felnőttek játszmáit is elsajátítottuk, nehezebb dolgunk van. Jobban kell törekednünk önmagunk megismerésére. Ha mindig ugyanolyan típusú pasikba zúgunk bele, és mindig ugyanazért ábrándulunk ki belőlük, ha mindig becsapnak, megcsalnak, elhagynak, ha minden munkahelyünkön megfúrnak, kirúgnak, ha folyton átvernek, meglopnak, kirabolnak, nézzünk mélyen magunkba, nem gubancolódtunk-e bele valamilyen játszma hálójába.

Ne nyugodjunk bele, ha a mi családunkban minden nőnek az a sorsa, hogy alkoholistához menjen férjhez, ha rokonaink mindegyike alkalmatlan a vállalkozásra. A balsors fájdalmas ütései helyett vizsgáljuk meg inkább, mit láttunk, mit tanultunk, hogyan, milyen eszközökkel segítettük érvényre jutni akaratunkat, vagy miért nem tettük és mit tettünk helyette. Meglepő, de a szorongás, depresszió, a kövérség vagy éppen az anorexia is annak a jele lehet, hogy belegabalyodtunk valamilyen játszmába.

Ennek felfedezése nem egyszerű, a felszámolásához pedig legtöbbször szakember segítségére van szükség. Felfedezőutunkon segítségünkre lehet Eric Berne: Emberi játszmák című könyve. A játszmák csapdájába sokkal könnyebb beleesni, mint kilábalni belőle, de nem lehetetlen. Már az is nagy előrelépés, ha felfedezzük a saját, illetve társunk, környezetünk játszmáit, és megpróbálunk kitérni előle. Legalább újakat ne gyűjtsünk be, ha még a gyerekkori örökségtől nem sikerült megszabadulni.

Legyen az életünk játék, színház vagy álarcosbál, de a főszereplők mindig mi magunk legyünk. Ne hagyjuk, hogy mások vagy akár saját játszmáink mozgassák sorsunk szálait!

Kapcsolódó cikkek:

$$2951$$

$$2952$$

$$2953$$