A kisbabák rengeteg törődést és gondoskodást igényelnek… Természetes, hogy a szülei körülötte sürögnek-forognak. Ám az idősebb testvér ennek köszönhetően úgy érezheti, hogy őt anya és apa már nem is szereti. Hogyan kerülhető el, hogy a nővérkében, bátyban kialakuljon ez az érzés?

Ne zárjuk ki a nagyobb testvért a kisbaba körüli teendőkből. Kérjük meg, hogy segítsen nekünk, például adja a kezünkbe a pelenkát, szórakoztassa a kicsit grimaszolással, de csak akkor, ha látjuk rajta, hogy szívesen tenné. Ha inkább hárítja a kicsi körüli segédkezést, ne erőltessük a dolgot. Legyünk cselesek és kérdezzük meg, hogy miben segítene szívesen. Ha tudatosul benne, hogy számít, ő mit szeretne, akkor fontosnak fogja érezni magát, és valószínűleg szívesebben ténykedik a kistestvére körül is.

Habár csodálatos együtt lenni az összes gyermekünkkel, ne feledjük, hogy szükségük van arra is, amikor külön-külön foglalkozunk velük. Már az is elég, ha az esti mese idejére nincs a többi testvér a közelben, és egyik este anyu, másik este apu olvas. De azt is megtehetjük, hogy míg az egyikünk az egyik gyermekkel kimegy a játszótérre, addig a másikunk otthon rajzolgat a másik gyermekkel.

„Nem érek rá játszani, most a hugit pelenkázom.” Mit fog megőrizni ebből a mondatból magában az idősebb testvér? Azt, hogy a kisbaba elveszi tőle az anyukáját. Mit fog érezni? Dühös lesz a bébire. Jól válogassuk hát meg a szavainkat. A „Pár perc és játszhatunk.”, a „Menj és válaszd ki, melyik könyvből olvassak.” mondatok jelzik, hogy most nem érünk rá, méghozzá anélkül, hogy ellenérzéseket keltenénk nagyobb gyermekünkben a kisebb iránt.

Röviden, tömören: a kistestvér érkezése a családba mindenképpen megváltoztatja annak dinamikáját, ám ha bevonjuk nagyobb gyermekünket a kicsi életébe, ha rá is szakítunk időt, és ügyelünk rá, hogy ne gondolhassa azt, hogy a hugi/öcsi trónfosztó, akkor nagy valószínűséggel el fogja tudni fogadni az új helyzetet.