A bűnök narratív elemei mindennapjaink szemléltető, oktató ábráiból merítő ikonográfiával jelennek meg, de a tudományos vagy informatív reprezentáció helyett pszichotikus asszociációkat kap a néző, melyek széttörik a határokat a külső és belső, eleven és halott, természetes és mesterséges, rút és szép, alantas és magasztos között.

A képek egyszerre keltenek elidegenítő, nevetséges és elborzasztó érzést a befogadóban, miközben a Pokol vagy éppen a Purgatórium koordinátáit az itt és most-ban jelölik meg.

Győrffy új művei egyre karakteresebben képviselik azt a szemléletet, amelyet a nemzetközi művészeti közeg az „abject art” terminussal határoz meg. A bonyolult pszichológiai, filozófiai és nyelvészeti teória egyszerűen talán úgy fejezhető ki, hogy az abject (gusztustalan, visszataszító) azokból, főként a testre vonatkozó elemekből áll össze, melyek túllépik, illetve veszélyeztetik az ember tisztaság (vagy rend) és tulajdon érzetét.

Győrffy képein a létezés elsődleges reprezentánsa az emberi test, melynek főleg kirekesztett, romló és taszító minőségeire fókuszál. Számára a freudi melankólia a kanti esztétikával párosul, a szex pedig elválaszthatatlan a haláltól.

A hét főbűn sorozat felkavaró és pesszimista módon reflektál a társadalmi rossz közérzetre és a művész szerepére az emberi testen keresztül. Győrffy a biológiai lénye által kiszolgáltatott, az ösztöneit végletekig megvalósító ember pozícióját vizsgálja, akinek erkölcse az abszolút magányból, a teljes szuverenitásból fakad; így a mértéktelenség által jut el a másik tagadásáig, mellyel saját valóságát, létezésének alapjait is veszélyezteti, túllépve az értelem korlátjain.

A hét főbűn kiállítás a Várfok Galéria Várfok Termében látható március 14-ig.