Játékból: Gimnazista koromban egy kisvárosi strand bokros részén megbújva történt az első. A barátnőmmel felváltva adtunk hangot meg nem élt vágyainknak. Élveztük a felnőttek zavarát, kíváncsi pillantásaikat, rosszallásukat. Éretlenségből: Tizenéves korom végén, a második alkalom után – az elsőnél felesleges lett volna – úgy gondoltam, a jó nő az, aki élvezi a szexet. Lehet, hogy néhány gyakorlatlanságból fakadó baki megengedhető, de ha nem jutok fel a csúcsra, az csak a frigiditás jele lehet, vagy ami még rosszabb, hogy nő helyett még mindig dedós vagyok.

Szerelemből: Hacsak ránéztem, bizseregni kezdett mindenem, a fülcimpámtól a kislábujjamig. A nagy Ő elvarázsolt, egész szívemmel, lelkemmel, testemmel szerettem volna feloldódni benne, átadni magam a szerelemnek. Nem csak a testemmel, egész lényemmel kívántam vele egyesülni. Közösen jártuk be a csúcsokat, enyém volt a teljes odaadás semmihez nem hasonlítható élménye, övé a szexuális élvezet. Nem akartam magára hagyni abban sem, nekem az volt a jó, ha neki jó volt. Szeretetből: „Az én emberem!” – boldog büszkeséggel gondoltam rá, hogy ez a férfi engem választott, számára én vagyok az igazi kincs és nekem ő. Minden tökéletes volt, a szex is. Persze, nem mindig jutottam el csúcsra, de ez nem számított. Szeretek hegyet mászni, akkor is, ha nem érek fel mindennap a Himalája tetejére. Neki viszont fontos a teljesítmény – nekem pedig ő volt a fontos.

 

Érdekből: „Ettől érzi igazi férfinak magát, hát legyen!” – gondoltam magamban, és szívesen eljátszottam, hogy élvezem. És élveztem is a gondolatot, hogy nem sokára együtt sétálunk a tengerparton, hogy megkapom azt a láncot, amit olyan régen kinéztem, hogy holnap elmegy a gyerekért az óvodába, hogy ma nem nekem kell vacsorát főznöm…

Hiúságból: „Multiorgazmus, még ez is!”– háborogtam magamban közben. Végre olyan jól ment minden, belejöttünk mind a ketten, erre olvasom, hogy az igazán jó szerető képes többször egymás után elélvezni. Én jó szerető vagyok, ezt neki is tudni kell.

Kíváncsiságból: „Vajon észreveszi, hogy most más?” – teszteltem magamban. Tudni akartam, hogy tényleg figyel-e rám, hogy érdeklem-e még igazán vagy már csak a rutin dolgozik. Tapasztalatból: Ha nincs orgazmusom, azt hiszi, az csakis az ő hibája. Megint sokáig nem akar majd velem, vagy ami még rosszabb megint mással akar. Ezt viszont én nem akartam. Sajnálatból: „Olyan szerencsétlen! – szántam szegényt. Nincs szükség a munkájára, nem kíváncsi senki a véleményére, feleslegesnek érzi magát. Legalább az ágyban legyen sikerélménye! Az én örömöm mindig megerősítette, hátha összeszedi magát most is egy kicsit. Hálából: „Törődik velem!”– repesett a lelkem, még most is figyel rám. Nem baj, hogy nem minden tökéletes, a lényeg, hogy fontos vagyok neki. Mit adhatnék cserébe többet? … És sorolhatnánk még napestig. Hogy te soha, mert ezzel becsapnád magad is, nem csak a párod? Hogy a hazugság megrontja a szexet, sőt az egész kapcsolatot? Hogy felnőtt emberek között nincs szükség ilyen csalásokra? Hogy a férfiak soha nem tesznek ilyet? Gondold csak végig, minden esetben bűn, vagy a kegyes hazugság megbocsátható? Egy kisebb rossz szolgálhatja-e a nagyobb jót? Nézz magadba őszintén, te tényleg soha?

Kapcsolódó cikkek: 

$$1173$$

$$935$$

$$784$$