Fogaink a fogzománcból, a dentin nevű anyagból, fogcementből és a fogbélből állnak. Ezt körülveszi a fogíny, amely a fogak egészségesen tartásánál nagy szerepet játszik. Nincs még egy testrész, amely annyira ki van téve az elhasználódásnak, mint a fogaink: hiszen mindennap fel kell aprítaniuk a táplálékot, savak, cukor támadják meg, baktériumok próbálnak védőköpenye mögé bejutni, a fogak közötti résekben ételmaradékok erjednek, forró és/vagy hideg rongálják a védő fogzománcot.
Valóban nehéz dolguk van a fogainknak. Így hát segítenünk kell nekik. Foglalkozzunk először is a foglepedékkel. Ez egy ragadós, durva felületű bevonat, ami a fogak felületén képződik. Nyálból, ételmaradékokból és baktériumokból áll. Ideális táptalaját képezi a fogszuvasodásnak és fogínyvérzésnek. Ha Kalciumból és foszfátokból (a nyál tartalmazza) lerakódás, fogkő keletkezik a fogakon, ezen a porózus bevonaton ismét lepedék telepszik meg. Ez egy ördögi kör, melyet ha meg szeretnénk törni.
Vegyük figyelembe a következő szabályokat:
A fogmosást mindig az étkezés után végezzük! A fogmosás a reggeli előtt ugyan kellemesebb ízt ad a szájban, de foghigiéniai szempontból értelmetlen. Ha cukortartalmú ételt ettünk, közvetlenül utána mossunk fogat! Már egy negyedórával az élvezet után a szájban maradt cukrot a baktériumok savakká alakítják át, melyek megtámadják a fogak bevonatát. Évente kétszer távolíttassuk el fogorvossal a fogkövet, és ellenőriztessük fogainkat! Szájöblítéssel és fogselyemmel elérhetjük azokat a helyeket, melyeket a fogkefével nem tudtunk kitisztítani. Fogkefénk ne legyen túl kemény, mert kárt okozhatunk vele a fogzománcban, kikoptathatjuk a fognyakat. Kezeltessük fogainkat fluorral, ez védelmet ad a fogzománcnak.
Vegyük figyelembe, hogy a természetes cukor – méz, gyümölcscukor – is cukor, és ezáltal túlzott mennyiségben káros. Sok fogtisztító szer, amely vakító fehérséget ígér csiszolóport, tartalmaz, ezzel pedig a védő fogzománcot magunk távolítjuk el.
Mielőtt a fogkefével nekilátunk jó, ha fogselyemmel alaposan megtisztítjuk a fogközöket. Ez különösen akkor ajánlott, ha húst ettünk.
Hetente háromszor végezzük el a következő kúrát: vegyünk reggel egy teáskanál olíva olajat a szánkba, és 8-10 alkalommal „húzzuk” át a fogak között. Utána köpjük ki.
Vannak ételek, melyeknek fogyasztása védi a fogakat. Ilyen például a sajt. De ha egy almát eszünk is majdnem olyan jó, mint egy szájöblítés. A gyümölcssavak tisztítják a fogakat és a fogak közötti réseket, a nyáltermelés fokozódik. Rágjunk xylit tartalmú rágógumikat, mert ez az anyag megöli a fogszuvasodást okozó streptococcus baktériumokat.
Még egy problémával kell foglalkoznunk, ami legalább olyan fontos, mint maguk a fogak: a fogíny. Innen ered számos probléma a fogaink számára. Az évek folyamán visszahúzódik, már nem védi az érzékeny foggyökereket, és a kialakuló kis „táskákban” megbújnak a baktériumok, melyek aztán megtámadják a fogakat, nem beszélve a rossz leheletről.
Az egészséges fogak alfája és Omegája a helyes fogtisztítás és szájápolás. A fogszuvasodás legtöbbször hiányos vagy rossz szájhigiénia eredménye, de kialakulhat cukorbetegség, dohányzás, vagy bizonyos gyógyszerek hatására is. A foghús visszahúzódása miatt kialakulnak úgynevezett „tasakok”, és lepedékek, amelyek valódi melegágyai a baktériumoknak, amelyek a fogat ezután megtámadják. Ha a sok támadás „sikerrel jár”, kialakul a fogfájás is, legtöbbször akkor, amikor éppen nem tudunk fogorvoshoz menni: hétvégén, éjszaka, stb. Tehát gyorsan szükségünk van segítségre:
Tegyünk egy darab szegfűszeget a fájós foghoz, és nem túl erősen harapjunk rá. Öblítsük le a fájós pontot ismételten langyos zsályateával. Borítsuk be a fájós pontot magas alkoholtartalmú itallal, hagyjuk rajta kb. 10 percig, utána köpjük ki. A lenyelés nem igazán ajánlatos. Mártsunk egy vattapálcikát szegfűolajba, és dörzsöljük be vele a fájó felületet. Rágjunk szárított rozmaringlevelet és a képződő lével öblögessük a fájós helyet.
Fogínygyulladás okozta fájdalomnál a körömvirág természetes hatóanyagai segítenek. Készítsük el a következő tinktúrát: három evőkanál szárított körömviráglevelet 14 napig gyümölcsborban áztatunk. Utána szűrjük le. Sötét és hűvös helyen tároljuk. Naponta háromszor vegyünk egy evőkanállal belőle, keverjük el 1/8 liter langyos vízzel, és ezzel öblítsük ki a szánkat. Vagy friss kelkáposztalevelekből kivágjuk a vastag középső levél eret, gyúródeszkán puhára hengereljük, a pépet vászonszövetre rakjuk, és a fájó rész fölött az arcra nyomjuk.
Fehér somkórót fél liter forró vízzel leöntünk, állni hagyjuk, leszűrjük és naponta többször gargarizálunk vele. Tegyünk propolisz-tinktúrát a fájós helyre.
Láthatjuk, sok háziszer van, ami segít. Még jobb azonban, ha nem is engedjük idáig fajulni a dolgokat.