A gyereknevelésben az egyik legnagyobb dilemma, hogy hogyan működjenek együtt a szülők. Az első két-három évben ez még nem szokott problémát jelenteni, hiszen a baba aranyos, a gondozását könnyebb megosztani. Viszont miután eléri a negyedik életévét, nehezebb lesz a dolog. Jönnek a hisztik, a problémák, és a szülők egyre kevésbé érzik partnernek egymást. Ennek okára próbáltak fényt deríteni a kutatók.

A tanulmányt az egyesült államokbeli Ohio állam finanszírozta. A kutatók 112 családot figyeltek meg, melyeknél a gyermekek négy év körüliek voltak. A vizsgálat több mint két évig tartott. A kutatók megfigyelték, hogy míg az apa csak a játékba száll be és csak legózik vagy fogócskázik a gyerekekkel, addig nincs konfliktus a szülők között. Mikor azonban már a napi rutinból is részt szeretne vállalni, fürdetni a gyereket, vacsorát főzni neki, az egyensúly felbomlik és a szülők riválisokká válnak.

Dr. Sarah Schoppe-Sullivan, az Ohio Egyetem egyik kutatójának és egyben a tanulmány egyik társszerzőjének elmondása szerint „Bár a szülők együtt akarnak működni, sajnos a valóságban ez nem mindig jön össze. Nem csupán arról van szó, hogy az anyukák hataloméhesek és nem tűrik, ha a férjük a kelleténél jobban beleszól a gyerekek nevelésébe. Legtöbbször az a baj, hogy a két szülő elvárásai nem egyeznek meg.” Dr. Sullivan szerint ezt könnyen kezelni lehetne, ha a párok még a családtervezés időszakában beszélnének ezekről a dolgokról.

Dr. Sullivan szerint hasznos lenne, ha tanácsadást tartanának a fiatal szülőknek. „Gondoljunk csak bele, hiszen tanácsadást tartunk a tiniknek, az egyetemistáknak a szexualitásról, vagy a drogokról, de olyan fontos kérdésekről, mint a gyerekvállalás nem tartanak felvilágosítást, pedig világszerte szükség lenne rá.” – összegezte véleményét a doktornő.

Sullivan arra is igyekszik felhívni a figyelmet, hogy a nevelés miatt fellépő problémák akár a párkapcsolatunkban is problémát okozhatnak. „Nem könnyű kitörni a hagyományos szerepekből, vagy elfogadni, ha a másik fél teszi ezt. Viszont a gyermekek szempontjából az a jó, ha minél többet foglalkoznak velük, lehetőleg mindkét szülő.”

A legfontosabb, hogy a szülők ráébredjenek, ez egy közös feladat, amit csak együtt, egymásra támaszkodva oldhatnak meg. Nem szabad harcolniuk egymással, hiszen ha partnerként kezelik a másikat, könnyebben átlendülhetnek a nehézségeken.