A Godot Galériában most bemutatásra kerülő festmények talányos képek. Az alakok, a tárgyak és a helyszínek egytől egyig ismerősek valahonnan (TV, hirdetések, mozi, képregény, videójátékok, satöbbi), de mintha egy kollázs öntörvényű logikájával kerültek volna ugyanazon képbe. A vélhetően eredeti környezetükből kiragadott részletekből összeálló festmények új értelmezésre várnak. Mi több! Egyenesen felszólítanak az értelmezésre, mint ahogy azt már a kiállítás címe is nyíltan kimondja: Beszélj, vagy hallgass örökre… Maga a cím vészjóslóan determinatív: mintha azt előlegezné meg, hogy az itt és most egyszeri lehetőségén túl nincs több esély a kommunikációra. De vigyázzunk, mert ravasz címválasztással van dolgunk!

A színházi dramaturgival kölcsönzött kifejezéssel: Dániel András új helyzetbe hozza alakjait, és várja, hogy mi történik a kép és nézője között. A képeken minden egyes részlet saját jogon hozza magával eredeti kontextusának repertoárját, és ezek a motívumok a vizuális kultúránk számtalan rétegét megidézik, pont úgy, ahogy ma a populáris kultúra szabadon és gátlástalanul fel- és kihasználja a művészet-, vallás- filmtörténet, fotográfia képi világának eszközkészletét. Dániel András képei terhesek az interpretációs lehetőségektől, minden elem egy kulcs egy lehetséges értelmezéshez annak, aki belemegy a játékba, hogy szóra bírja a képeket, vagyis eljön a kiállításra.

Dániel András Beszélj, vagy hallgass örökre... című kiállítása december 23-ig látható a Godot Galériában.