Masszív trónon ül, ami szilárd alapot biztosít a számára. A trón háttámláján nyolc sárga gomb van – négy jobbra, négy balra – piros háttérben. Ezek a 8-as számot szimbolizálják, ennek a tarot kártyának a számát. A szám úgy is kialakítható, hogy a mérleg két kerek serpenyőjét egymás fölé helyezzük. Ruházata színpompás. Mellényének felső része, piros fehér szegéllyel, alsó része kék, ugyanez a színe az újjak alsó részének is. Piros szoknyát visel. E fölött azúrkék színű palástot, a térénél zöld béléssel bevonva. Mint tudjuk, a piros változatlanul a szellemet jelképezi, és a kék a tiszta hitet. A fehér szegély azt jelenti, hogy szellemét a tisztaságon keresztül nyilatkoztatja ki, a zöld bélés, pedig az együttérzést, a jó akaratot minden élőlénnyel szemben. A ruhája ujjának felső része sárga és zöld csíkokból áll, jelezve, hogy jó szándékkal és bölcsességgel tevékenykedik. Jobb kezében hosszú kardot tart, ami a korábbi jogarból fejlődött ki. Többé már nem uralkodik a jogarral, hanem harci karddal. Szüksége van egy fegyverre, amellyel döntését és ítéletét ellenállhatatlanul és változtathatatlanul végrehajtja. Gyakran kell kardjával súlyos problémákat megoldania, mint Nagy Sándor tette a gordiuszi csomóval. Az Igazság és a Mérleg Szúrájából: „a Mindenható, miután az Igazság fogalmát megteremtette, létrehozta az ember számára a vasat, az igazság megvédése végett. Azt szimbolizálja a királynő kezében a kard. Egyidejűleg ez a kard a királynő megkülönböztető ereje is, ami képessé teszi arra, hogy a jót a rossztól elválassza. A kard a megkülönböztető képesség, mivel az igazság, minden gondolatot, szót és tettet mérlegelve, különválasztja az emberben a jót a rossztól, eltávolítja természetéből az utóbbit. Bal kezében az ég királynője egy mérleget tart, amivel mindent megmér, ami belép a szférájába. A nagy kérdés, hogy túl súlyosnak, vagy túl könnyűnek tart-e egy dolgot, hogy ennek megfelelően megtartja, vagy esni hagyja. A győztes szintjén önbizalmat nyert embernek végül is az igazság fokozatán rendet kell teremtenie önmagában. Eddig figyelmét kifelé irányította és az élet benyomásait – anélkül, hogy megvizsgálta volna, jók-e ezek vagy rosszak – részben belső lényébe, részben tudattalanjába dobálta, mint egy nagy edénybe. Most ahhoz az állomáshoz érkezett, amikor rendet kell magában teremtenie. Tudatalattijából emlékeket hoz fel tudatos értelmébe, a legkisebb benyomást is mérlegeli, hogy vajon felszívhatók-e, vagy előbb meg kell emészteni. Egyensúlyt kell teremtenie mindennek, amit belül hord azért, hogy magában megtalálja a teljes kiegyensúlyozottságot. Ha kínos emlékeket fedez fel, amelyek még mindig sértik, magyarázatot kell találnia rá és ezt az emléket úgy kiegyensúlyozni, hogy azt most már, mint tanulságot, mint tapasztalatot lássa. Még örülhet is neki, mert ez a fájdalmas tapasztalat nagy fejlődéshez segítette. Felidézi minden barátjának és ellenségének képét tudatába és megpróbálja kideríteni, hogy miért érez barátságot az egyik, és ellenséges érzést a másikkal szemben. Ez a belső munka különös eredményt hozhat. Gyakran éppen az ellenségein keresztül, inkább, mint barátai útján – akik talán nem is voltak igazi barátok – tanult, tapasztalt, és vált okosabbá, óvatosabbá és bölcsebbé. Ellenségei nem kímélték, gyakran szemébe mondták az objektív igazságot. Barátai viszont nem akarták megsérteni és tisztán hamis tapintatból és szeretetből szó nélkül elsiklottak nyilvánvaló hibái felett. Arra is rá kell jönnie azonban, hogy van néhány valódi, hű barátja az életben, aki hibáit vagy tévedéseit a szemébe mondja, de mindamellett mindig mellette áll. Most értékeli ezeket az igazi barátokat jobban, mint valaha és ezen túl szívében, hálás lelkében, becsben fogja őket tartani. A belső lényén végzett munka folyamán a külső világban valami különös történik vele. Korábban, általában csodálták, sok ember jött a tanácsát kérni. Sokan kérdezték belső, szellemi dolgok felől. Sokan akartak tanulni tőle. Ebben az időszakban olyan volt, mint egy mágnes, keresőkkel körülvéve. Most, hogy sem önmagával, sem másokkal nem alkuszik meg többé, azok száma, akik tanácsát kérik, akik igazságait hallani akarják, és tanulni szeretnének tőle, jelentősen csökkent. Az előző időszakban, még nem igazán tanulta meg a diszkréciót, sem azt, hogy nem szabad szabadon tudomására hozni minden igazságot az arra éretlen embereknek. Így sok ember keménynek, megértés és érzés hiányos embernek fogja őt találni. Ahelyett, hogy óvatosan csendben maradna, egyre kevésbé lesz elnéző, és véleményét kíméletlenül meg fogja mondani. Ez a megalkuvás nélküli őszinteség bizonyos elidegenedést okoz közötte és azok között, akik nem tudják teljesen megérteni őt és tettének indítékait. Minél jobban meg tudja különböztetni a jót a rossztól, annál jobban csökken csodálója száma, akik azelőtt mindig egyetértettek vele. Széles baráti köréből csupán néhány hasonló gondolkodású maradt. Ráadásul magában is mindent felmért, felismerte és rájött korábban észre nem vett hibáira. Ez az oka annak, hogy szerényebbé vált, és kevésbé érzi magát felsőbbrendűnek másokkal szemben. Sokan félreértették, hogy új személyisége, ami objektivitásából keletkezett, a belső nagyság jele, azt nem vették észre, és felhasználták szerénységét arra, hogy kritizálják és lekicsinyeljék. Most azonban az öntudat jelenlegi fokán mások elismerése már nem annyira fontos a számára, mint régebben volt. Hiúsága olyan mértékben csökkent, hogy a belső hang helyeslése, a felsőbb Én hangjáé, sokkal fontosabbá vált a számára, mint csodálói körének elismerése és dicsérete. Tovább halad így a választott úton és elkezd dolgozni magában és saját magán. Az ember egy általános rendet csinál önmagában, megpróbál mindent helyesen felmérni, és tapasztalatainak igazi értékét felfogni. Módszeresen jár el, és a káoszból, ami korábban uralkodott benne, isteni rendet teremt. Minden eddig tapasztalatát regisztrálja és mindegyiket a megfelelő helyre teszi, aszerint, hogy belső lényében az milyen valódi súlyt képvisel. Mindazt, amit korábban tett vagy nem tett, könyörtelen számadásnak veti alá. Rájön, hogy sok mindent kellett volna tennie, amit nem tett meg, és sok mindent nem kellett volna csinálnia, amit pedig megtett. Tovább mérlegeli a dolgokat: „Ez volt a helyes teendő, de nem kellett volna ezt tennem”. Visszavonhatatlanul dönt: „Legközelebb mindent sokkal jobban fog csinálni”-. A tarot kártya a 8-as számot viseli. A 8-as szám az önmagát visszatükröző, ezáltal önmagát megkettőző isteni kör, az örökkévaló szellem jelképe. Ha egy kört a tükörre helyezünk, láthatjuk a 8-as számot. A szellem, az abszolút valóság visszaverődik a látható anyagi világban. A matematikusok ezt a jelet használják a végtelenség jelölésére. Vízszintes helyzetben rajzolják, hogy tudjuk, ez nem közönséges 8-as. Mint ahogy a 8-as végigfut saját magán egyik körből a másikba, és ugyanabban az irányban a végtelenbe, ugyanígy az ember kiköröz a tudattalanjából az öntudatba, kihozva az előbbiből az utóbbiba a rég elfelejtett és valószínűleg elnyomott tapasztalatokat, regisztrálja és megítéli őket, míg a káoszból rendet teremt belső lényében. Megtanulja, hogy minden, amit látszólag a külső világban tapasztalt, és egész sorsa nem kívülről jön, hanem benne van. Ha nem szereti a sorsát, változtatnia kell magán. A sors akkor olyan dolgok talapsztalatához segíti, amilyeneket kíván. A görög mitológiából ismerjük Narcissus szép történetét. Meglátta magát a vízben, és minthogy nem tudta, hogy ő maga az a szép kép, mindig visszatért a vízhez, hogy a csinos idegent nézze. Így van ez az emberrel és sorsával is a külső világban. Nem tudja, hogy ez csak Énjének, szellemének visszatükrözése. Ezért a 8. szám a végtelen szellem visszatükrözése, a látható világban, a képzelt világban, az anyagi világban. Apokrif Tamás Evangéliumában olvashatjuk: 14. Jézus mondta nékik: Bármely területre menjetek is, bárhol vonultok is keresztül, ha befogadnak, azt egyétek, amit elétek tesznek, és gyógyítsátok meg ott a betegeket. Mert nem az tesz tisztátalanná, ami szájatokon bemegy, hanem az tesz tisztátalanná benneteket, ami szájatokon kijön.” A kártya igazságszolgáltatást, jutalmat jelent. Negatív helyzetben: igazságtalanságot, vagy büntetést.