Eljött újra a tavasz, a megújulás öröme, Eltűnik a gonosz szél, a tél morcos közönye. Rohanunk és meg sem látjuk a tavaszi világot, Indulj el utadon, mi várunk, S ne dobd el a feléd nyújtott virágot!

Emlékezzél sok tavaszra, mi éveken át éltetett, Könnyeidet végképp rejtsd el, S a fájdalmat, mi lelked mélyén égetett.

Ne hidd el, hogy utadnak vége, Hogy minden elveszett, Új utadon vezessen a hit, a remény és szeretet!