Senki sem úgy született, hogy mindent tudott, a takarítást is tanulni kell…

Tavaszi nagytakarítás.

Annak idején, amikor én még kisgyermek voltam, nem voltak ilyen csodás tisztítószerek, viszont nem volt ennyi légúti fertőzés sem, és ennyi asztmás ember sem. Talán azért, mert másképpen takarítottunk, talán azért, mert kevesebb vegyszert lélegeztünk be, talán azért, mert többet voltunk a friss levegőn, és még sorolhatnám, de maradjunk a tavaszi nagytakarításnál.

Minden rendes háznál természetesen naponta kellett takarítani, hétvégén egy alaposabb takarítás következett, és negyedévente egy igazi nagytakarítás, mint őszi, tavaszi, téli, nyári... Gondolom, ez minden családnál így van, most éppen a húsvét előtti tavaszi nagytakarításról lesz szó.

Már nem fűtünk, és a kertet is rendbe tettük, elégettük a maradék avart is, így kevesebb füst és por szállhat be az ablakunkon.

A nagymamám mindig azt mondta nekem: Ágikám, takarítani fentről lefelé szoktunk, és sohasem fordítva.

Ezét szó szerint a plafonnál kezdjük, majd a szobák fala is megérdemel egy évben négyszer egy alapos portörlést vagy porszívózást. A legmegfelelőbb eszköz erre egy pókhálózó lenne, de akinek nincs ilyen, megteszi egy sima tiszta partvis is. Amikor már nem találunk egy icipici pókhálót sem a plafonon, sem a falakon, akkor a szekrények teteje és hátulja következik.

Ehhez szükségünk lesz portörlő ruhákra. Nem szükséges drága portörlő kendőket vennünk ehhez. Bár ma már annyira elkényelmesedtünk, hogy kaphatók nedves portörlők, sőt előre készített nedves felmosóruhák is: talán „hihetetlen”!!!, de nálam megteszi egy kinőtt vagy kinyúlt, esetleg agyonmosott póló is, ami 100% pamutból készült, de van, aki lyukas zoknit használ erre a célra. Használat után ezek a „ruhadarabok” lekiismeret-furdalás nélkül eldobhatók.

A legfontosabb, hogy készítsünk össze minden hozzávalót. Létrát, kis vagy nagy sámlit, vizesvödröt vagy lavórt, tálat, dézsát, ki mit szeret, avagy fog szeretni ehhez a tevékenységhez. Mindenképpen szükségünk lesz jó minőségű gumikesztyűre is, nem árt előre beszerezni néhány párral belőle. Szükségünk van papírtörlőre, mert a sima újságon fog a festék, és nyomot hagy maga után.  Az sem lenne baj, ha a takarításhoz külön ruhánk lenne, és a fejünket is fedjük be, ha nincs pöttyös kendőnk, akkor jó lesz másmilyen is, de megteszi egy kifakult nyári kalap is.

Mielőtt hozzákezdenénk a szekrényekhez, vegyük le a télen alaposan elpiszkolódott függönyöket, szedjük össze a szoba összes kézimunkáját – ha van ilyen – és gyűjtsük egy kupacba a szennyestartóba, ezzel ráérünk később is foglalkozni.

A szekrények tetejét, és természetesen a hátát először száraz ruhával töröljük le, majd a nedvessel. Erre a legmegfelelőbb az ecetes víz lenne, de aki nem kedveli az ecet illatát, tehet a vizesvödörbe természetes citromlét, vagy a gyógyszertárban vásárolható bóraxot, vagy mosószódát is, kinek mi rokonszenvesebb. Ha valaki feltétlenül ragaszkodik a ma használatos modern tisztítószerekhez, természetesen ennek használata sem tilos.

Ha a szekrények tetejével és hátuljával elkészültünk, akkor következik a szekrények belső része. Módszeresen haladjunk, először csak egy szekrényt takarítsunk ki.  Vegyünk ki belőle mindent, a ruhákat tegyük egy helyre, majd tegyünk meleg vizet a vödörbe, és cseppentsünk bele egy-két csepp illóolajat, amilyen illatot éppen szeretünk; én a levendulaolajat kedvelem a leginkább. Illata nyugtató, és a repülő állatkák (mint pl. a molylepke) sem kedvelik annyira. A szekrények belső részét csak nedves ruhával töröljük ki, ne áztassuk el a szekrényünket. Ez azt jelenti, hogy a portörlő ruhánkat alaposan csavarjuk ki, és így töröljük át a szekrény belső részének minden zugát. Ha ezzel készen vagyunk, mehetünk a másik szekrényhez, és a harmadikhoz, és így sorban, ahány szekrényünk csak van, azt mind frissítsük fel.

Mire az utolsó szekrénnyel, végeztünk, az elsőbe már tehetjük is vissza a ruháinkat. Ugyanez a módszer a fiókoknál és a szekrények polcainál is. Ha eközben porcelán tárgyak, dísztárgyak akadnak a kezünkbe, azt gyűjtsük egy külön vödörbe, vagy lavórba, amiben kivisszük őket a fürdőszobába, vagy a konyhába, gyorsan elmosogatjuk őket, hogy tisztán kerüljenek majd vissza a helyükre.

Ha ezzel – mármint a szekrényekkel - elkészültünk, következnek az ablakok, illetve a külső belső ajtók.

Mindig az ablakkereteket mossuk le először. Az ablakkeret lemosásához bármilyen mosószert használhatunk. Régen a nagymamám az erre a célra használt vödör vízbe mosószódát tett. Mi tehetünk bele bármit, akár reszelhetünk bele rendes szappant is, de felhasználhatjuk azokat a szappanmaradékokat is, amit már nem szívesen teszünk a mosdókagyló, vagy a fürdőkád szélére. Tehetünk a mosóvízbe sampont, vagy folyékony szappant is. Alaposan mossuk le a kereteket, és természetesen az üvegeket is mosószeres meleg vízzel. Majd cseréljük ki a vizet, és mossunk át mindent tiszta vízzel. Az ablaküvegek csillogni-villogni fognak, ha egyszerű ecetes vizes ruhával áttöröljük őket, majd papírtörlővel szárazra töröljük. Ecet helyett használhatunk citroml(é)evet, vagy bóraxot (patikákban kapható nagyobb tételben), de szódabikarbónát is.

Az ablakok után a szoba-, konyha-, fürdőszobaajtók következnek, legutoljára az előszobáé.

Ha ezzel is elkészültünk, akkor csomagoljuk be a téli ruhákat, és tegyük a már kitakarított szekrénybe a tavaszi és nyári ruhák helyére, és természetesen a tavaszi, nyári ruhákat is vegyük elő, és tegyük hozzáférhetőbbé őket a szekrény polcain. Itt az ideje annak, hogy szétválogassuk a ruháinkat. Amelyiket már több mint három éve nem használtunk, azt nagy valószínűséggel nem is fogjuk, ezért vagy ajándékozzuk el (nagyon örülnek nekik a különböző karitatív szervezetek), vagy tegyük egy műanyag zsákba, és rakjuk a kuka mellé, vagy használjuk őket portörlésre, stb.

Ha ezzel is megvagyunk, akkor töröljünk át minden bútordarabot nedves ruhával – ne felejtsük el a székek lábát se! Ha ezzel is elkészültünk, megérdemlik, hogy átpolírozzuk őket, lehetőleg méz alapú szerekkel.

Végre elérkeztünk a szőnyegekhez. A legjobb lenne, ha minden szőnyeget el tudnánk vinni a tisztítóba egy alapos mosásra, de természetesen ez nem olcsó mulatság. Ha nincs a közelünkben tisztító, akkor kénytelenek vagyunk magunk porszívózni.

Jómagam, havonta egyszer legalább beszórom a szőnyegeket babahintőporral, és ezt a babahintőport szoktam felporszívózni, de nagyon alaposan. Azt tapasztaltam, hogy a babahintőporhoz minden porszem hozzáragad, és sokkal tisztább lesz a szőnyegem, mint egy „sima” porszívózásnál.

Ha nem hintőport használok, akkor porszívózás után át szoktam törölni a szőnyegeket vizes ruhával. Ebbe a vízbe valamilyen illóolajat csepegtetetek, vagy narancsillatot, vagy levendulát, de szeretem a jázmint is. Ha nincs illóolaj otthon, akkor frissítés gyanánt megteszi bármilyen kölni, vagy parfümcsepp is.  Majd a tiszta szőnyegeket összecsavarom, és következik a parketta.

A parketta nagy figyelmet érdemel, nagyon alaposan kell felporszívózni. Porszívózás után ugyanúgy megérdemli, hogy fürödjön, mint mi. A parketta felmosásához közönséges hajsampont használok, tapasztalataim szerint sokkal jobban csillog a lakkozott parketta, mint ha bármilyen tuti vegyszeres vízzel mosnám fel.

Ha mindennel elkészültem, akkor előveszem a tiszta függönyöket, felteszem az ablakokra.

Bepakolom az elmosogatott dísztárgyakat a szekrénybe. Leterítem a szőnyegeket, helyére teszem a bútorokat.

Előveszem a kedvenc vázámat, és beleteszek egy hatalmas csokor orgonát, vagy valamilyen más tavaszi virágot.

Ezt követően megállok a szobaajtóban, és mérhetetlen boldogsággal nyugtázom, hogy elkészültem, majd megfordulok, és folytatom a konyhánál, a fürdőszobánál, a mellékhelyiségnél, végül az előszoba és a folyosó következik, erről majd a továbbiakban lesz szó.