A szingli nem azonos a magányos nővel. Szinglinek lenni életforma, létfelfogás, egy életmód sajátságos problémákkal. Például egy háztájit művelő falusi, 28 éves hajadon nem minősül szinglinek, a rossznyelvek legfeljebb a vénlány kifejezést használják rá. Szintén nem szingli az ugyanennyi idős elvált asszony sem, még akkor sem, ha nincsenek gyerekei. Az ő életük és gondolkodásmódjuk ugyanis, gyökeresen különbözik a szingliékétől.

A tipikus szingli egyetemet-főiskolát végzett 26-38 év közötti nő, aki képes fenntartani magát, viszonylag jó keresettel rendelkezik – legalábbis reménye van rá, hogy szakmájában jó álláshoz jusson –, független nő, akinek azonban komoly problémái vannak a párkapcsolatok terén. Vagyis nincs pasija, szeretője, vőlegénye.

Ha a személyes életutakat vizsgáljuk meg, az derül ki, hogy ezek a lányok általában igen jól teljesítettek az iskolákban, és a családjukban nagy hangsúlyt fektettek arra a szülők, hogy önállóságra neveljék gyermeküket. Megtanulták, sőt beléjük ivódott, hogy képesek önállóan létezni, s hogy érnek annyit, mint a férfiak. Legalábbis egyenrangúak velük, s ugyanazon jogok illetik meg őket, mint a hímneműeket.

Az első fiatalkori szerelmek „nem jöttek össze”, vagyis nem lett belőle házasság, így a húszas éveik közepére a pelenkacsere helyett az önmegvalósítás problémája lett fő gondjuk. Elvégezték iskoláikat, találtak jó munkát, többet keresnek, mint a legtöbb férfi – ám a szerelem nem talált rájuk. Erről persze nem ők tehetnek.

Nem válogatós, nyafogós fajták, egyszerűen a szerelem nem jön rendelésre, s egy kapcsolat után el kell, hogy teljen 4-8 év, míg újra képesek jó párkapcsolatot kialakítani az emberek.

Ám ezek a lányok abban nőttek fel, hogy a problémákat nekik kell megoldaniuk. Amit ők meg is tesznek, mindenben sikeresek, csak a társkeresésben csődöltek be. Ez azonban elfogadhatatlan számukra, így a megfelelő pár megtalálása ugyanolyan feladatukká válik, mint egy állásinterjúra való felkészülés, vagy egy vizsga.

De itt kudarcot vallottak. Emiatt szorongóak, baj van az önértékelésükkel, és nem értik, hogy ők, a sikeres nők, miért nem tudnak teljesíteni ezen a területen? A „feladat” pedig egyre sürgetőbb. Ketyeg a biológiai óra, ahogy mondani szokták, és ez a nőtípus szereti megtervezni az életét. A fesztültség nő bennük, s beindulnak a nagy férfivadászatok, a próbálgatások… és innen már tudjuk a folytatást: aki görcsösen akar valamit, az úgysem ér célt.

 A férj és a család hiánya azonban nagy űrt hagy az életükben. Családjukban azt látták, hogy apuka vacsorázik, olvas, meccset néz, barkácsol, anyuka főz, takarít, gyereket nevel. És ők?

Egyedül vannak egy albérletben vagy a saját lakásukban minden este. Ennek az űrnek a kitöltésére jött létre a „szingli életmód”. Ebben első helyen van a fogyasztás – vásárlás –, a koktélozás a barátnőkkel, a hétvégi kiruccanások, a nyaralások a sorstársakkal, konditerem, masszázs és wellness.

Vagyis éppen fordított a helyzet, mint ahogy sokan gondolják: nem önző nők, akik csak magukra akarnak költeni és figyelni, hanem épp ellenkezőleg, az egyedüllét teremti meg a túlzott fogyasztást, és az önmagukkal való törődést!

S nem igaz az sem, hogy ők a feminista nők, akik kizárólag egyedül akarnak élni. Minden kutatás ennek az ellenkezőjét igazolta: a szinglik sem vágynak semmi másra, mint szerető férjre, kisbabára – házimunkával és babakaki pucolással együtt. (A következő részben azt vizsgáljuk meg, milyen társadalmi változások vezettek a szinglik megjelenéséhez.)

Kapcsolódó anyagok:

$$378$$

$$348$$

$$553$$

$$989$$

$$853$$