1. A feminizmus.

Sokan, főleg a férfiak szeretik ostorozni a feministákat, némileg jogosan. Igen hangosan kiabálnak a női harcosok, ráadásul nem mindig van igazuk. Az esetek többségében azonban igen. Például amikor kialakult ez a mozgalom, a nők alapvető jogtalanságok ellen tiltakoztak.

Nem morbid például, hogy Olaszországban csak az 50-es években kaptak szavazati jogot a nők? Mintha gondolkodni és dönteni képtelen, állati szinten tengődő lények lennének! De számtalan egyéb jogtalanság ellen is tiltakoztak, például más volt a jogi helyzetük, nem volt lehetőségük a tanulásra, más mércével mérték a nőket, mint a férfiakat. A feminizmus teremtette meg a nők jogainak az alapját. 

2. A nők munkába állása.

Szintén férfiak szoktak viccelődni azzal, hogy „ti akartatok dolgozni, most megkaptátok!”. Nos, ez nem igaz. A két világháború teremtette meg azt a helyzetet, hogy a nők kénytelen voltak tömegesen gyárakban dolgozni, hiszen a férfiak közben – szintén férfiak parancsára –, egymást ölték. Aztán a dolog így maradt, általánossá vált, hogy a nők munkába állnak.

3. A közoktatás fejlődése.

Ahogy egyre több gyerek került be az oktatási rendszerbe kiderült, hogy bizony a lányok vannak annyira okosak, mint a fiúk. Lassan megszűnt az a hagyomány, hogy elég, ha a nő a nevét le tudja írni, és egyre több nő végzett egyetemet és vállalt felelősségteljes, korábban csak férfiak által végtett munkát. A legjobb példa erre az orvostudomány: ma már a legtöbb orvos nő, és a kutatói állásokban is igen sokan vannak.

4. A hagyományos családmodell átalakulása.

Régebben a házasság egy életre szólt, nem is nagyon volt lehetőség a válásra.

A mostani szinglik az első generáció, aki úgy nőtt fel, hogy a szüleik már a „ha nem sikerül, legfeljebb elválunk” alapon házasodtak össze. Ez alatt nem azt értem, hogy válási szándékkal esküdtek örök hűséget, de már tudták az igen kimondásakor, hogy erre lehetőségük van. Ezt a hozzáállást pedig óhatatlanul átadták gyermekeiknek is: keresd meg a legjobbat, nem kell ragaszkodni az egyetlenhez, akit melléd sodort az élet! Ennek az attitűdnek a kialakulásához persze az is hozzájárult, hogy a várható élettartam jelentősen megnövekedett: viszonylag egyszerű hűségesnek lenni, ha az ember 30-35 évig él, ám jóval nehezebb, ha 80 évig. 10 évig együtt lenni valakivel nem ugyanaz, mint 60 évig!

5. A fiatalság megjelenése.

Az ifjúság fogalma a 20. századig ismeretlen volt. Volt gyerek és volt felnőtt. Ma az ifjú – kábé 16-tól 30 éves koráig – számtalan sajátos gonddal küzd: ki kell alakítania elkövetkező életét, hivatást kell választania és családot kell alapítania.

6. A párkeresési szokások megváltozása.

Az előző pontból következik, hogy immár nem a család és a kisebb közösség határozza meg, ki lesz életünk párja, hanem ezt fiatal korunkban nekünk magunknak kell kiválasztanunk! Ez egyben szabadságot is jelent, másrészt viszont igen nehéz feladat, s a felelősség terhe is minket magunkat terhel.

A különféle okokat még lehetne sorolni, de már ennyiből is látszik, hogy mennyire természetes és normális, hogy megjelentek a szinglik. Ilyen körülmények között érthető, hogy vannak lányok, akik beleilleszkedve korunk gondolkodásmódjába mégsem képesek a párválasztás feladatát megoldani.

Nem különcködő, anti- vagy aszociális nőkről van szó, hanem éppen szabálykövető lányokról, akik beleidomulnak korunk rendszerébe, csak éppen az „árnyékos oldal” lett az övék.

Kapcsolódó anyagok: 

$$1249$$ 

$$553$$

$$989$$

$$853$$