Judit negyvenes évei elején jár, túl egy igen rövid, ám annál viharosabb házasságon, amire már nem is igazán emlékezne, ha nem téblábolna lakásában egy ötéves kisfiú – a házasság hozadéka. Danikának kedvence a Hupikék Törpikék, nem csoda, hogy életük különböző helyzeteit a mesefigurák történeteivel illusztrálják, és a valós személyek is a törpcsalád egyedeinek neveit és tulajdonságait kapják. A hentes – aki mindig rosszkedvű, láthatóan képtelen mosolyogni és jó szót kimondani –, a Hókuszpók nevet kapta, míg a földszinten lakó fiatal lány lett Törpilla, a negyediken lakó tanár ember Okoska lett, satöbbi. Akik ismerik a mesét, feltehetően tudják, hogy Hókuszpók, a gonosz varázsló szokta töpörödött törpördögöknek nevezni a törpikéket, amikor azok ismételten túljárnak az eszén, és a rongyos ruhás, szegény sorsú varázsmester erősen frusztrált állapotban, haját tépve eme kifejezéssel átkozódik.

Danika már az első alkalommal így nevezte Jánost, Judit frissiben beszerzett szerelmét, ám ezzel csupán János bácsi testmagasságára utalt, hiszen alapjában véve kedvelte a mindig ajándékkal érkező kedves pótpapát. És a mami is boldogabb lett, ez pedig igen fontos szempont még egy ötéves számára is. Szóval János majd egy fejjel kisebb Juditnál, ám az asszonyt ez egyáltalán nem zavarta, vagy ha zavarta is, talán úgy vélte, hogy egy negyvenes nő gyermekkel ne válogasson, örüljön annak, ami jut neki. Meg hát voltak ennél komolyabb gondok is: János nős volt.

A szerelem azonban lángolt közöttük és fátylat eresztett Judit szeme elé. Eleinte bizonytalanul, majd egyre boldogabban hallgatta János megkeseredett véleményét feleségéről, akitől úgy, de úgy szeretne már megszabadulni a férfi. Egy napon aztán ki is mondatott az ígéret: el fogok válni és összeházasodunk!

És teltek a hetek, hónapok, évek…

A szem előtti fátyol lengedezni kezdett és Judit észrevett olyan dolgokat is, amelyekről korábban tudomást se vett. Például, hogy a jelenlegi feleség úgy vált hivatalos asszonnyá, hogy a korábbi nejet túrta ki erről a posztról. Vagyis előbb megszerezte a szerető státuszt, majd röpült a régi asszony, és ő léphetett színre. Ezt a tényt korábban Judit úgy értelmezte, hogy a gonosz nő nem kímélte János házasságát… Most azonban más mozaikkockákat is hozzátett a történethez. Azt, hogy Jánosnak mindig, minden felesége mellett voltak szeretői. Azt, hogy a család nyaralni ment, és a nyaralási fotók tanúsága szerint igen boldogan élvezték a tengerpartot, egyáltalán nem látszott a képeken, hogy János annyira gyűlölné azt az asszonyt.

Megérlelődött a nagy kérdés Judit fejében: lehet, hogy ennek a férfinak egy nő nem elég? Kettőt akar mindig egy időben? Akkor mi értelme lenne egy házasságnak is – úgyis jönne mellé egy szerető. Aki aztán később talán éppen őt túrja majd ki…

Ultimátumot adott a férfinak, mondja ki, hogy bú vagy bá, vagyis vele akar élni, vagy a másik asszonnyal! „Tervezel velem komolyan a jövőben?” – szegezte neki a kérdést, és hihetnénk, hogy erre csak nyíltan és egyértelműen lehet válaszolni, igennel vagy nemmel. De nem így van. János válasza az volt, hogy „nem a közeljövőben”.

Ekkor görbült Judit szája sírásra a liftben, és ekkor nevezte először szerelmét töpörödött törpördögnek. Mert hogyan is lehet ezt a választ értelmezni? Így is – úgy is. És ne feledjük, hogy Judit tényleg szerette ezt a törpördögöt, a szerelmes szív pedig reménykedik és kapaszkodik az utolsó szalmaszálba is.

Mégis az esze döntött a szíve helyett, és kidobta Jánost. Ma már nem mérgelődik a liftben, nem szidja, nem lázong, és nem kérdez, csak szomorúan és üres tekintettel néz. Legfeljebb Danikáról mesél, az óvodáról, a betegségekről, de a férfiakat nem hozza szóba többé.