A nemi szerepek alapvető tulajdonságait az állatok vizsgálatával érdemes kezdeni. Ha pedig jobban körbenézünk, akkor több fajnál is azt figyelhetjük meg, hogy a díszítettség és a pompa, inkább a hímekre jellemző. Tehát ahogy a pávák közül a hím páváskodik hosszú tollaival, úgy a szarvasok közül a bikáknak van díszes agancsa, és az állatok királya is büszkén viseli sörénykoronáját. A párválasztás során ezek jelzik a nőstényeknek, hogy a hímek genetikailag egészségesek. Az tehát, hogy az emberi fajnál éppen a nők tesznek többet a szépségükért, nem magától értetődő dolog.

Az emberiség hajnalán sem keltett megrökönyödést a kifestett férfi. Bár igaz, hogy akkor még nem használtak szemceruzát és púdert, de a természetben fellelhető anyagokból különböző, törzsekre és egyénekre jellemző mintákat festettek az arcukra és a testükre. Ezeknek szimbolikus jelentőségük volt, úgy gondolták, hogy ezektől erősebbek és sikeresebbek lesznek a vadászat során. Lehetséges lenne, hogy a mai világban, ahol a nők is egyre magabiztosabbak, a férfiaknak újból festeniük kell magukat, hogy sikeresebbnek érezzék magukat?

Egyiptomban a szemfestés rendkívüli fontosságú volt, hiszen a szem, a legfőbb istenük, Ré jelképének számított. Ehhez hozzáadódott, hogy az akkor használt festékek egyik alkotóeleme megakadályozta a szem gennyesedését, ami a Nílus mellett élő, szembetegségeket terjesztő rovarok miatt igen praktikus volt. Szintén egészségügyi okai voltak annak, hogy az egész testüket szőrtelenítették, és a betegségek elkerülése végett, naponta többször is tisztálkodtak. Ma az orvostudomány sok mindentől megóvhat minket, de mégsem gondoljuk egészségesnek azt, aki ápolatlannak tűnik. És mivel a nő egészséges utódot akar, nem választ elhanyagolt férfit.

A városiasodás folyamán pedig többször is felbukkant egy-egy korszakra a túlcicomázott férfi, elég csak példaként venni a XVII-XVIII. század előkelő férfijét, aki fodros, szalagokkal díszített ruhákban és magas sarkú cipőben járt, míg fejére hosszú, hullámokban leomló parókát tett. A pompa azonban leginkább a gazdagok kiváltsága volt, és napjainkban is inkább a tehetősebb férfiak engedhetik meg maguknak, hogy a ma elfogadott ápoltságon felüli eszközöket használjanak.

Természetesen ennek a korszakonként felbukkanó stílusnak az ellenkezője is meghódította már a népszerűség csúcsait. Nem is olyan rég, még attól voltak elájulva a nők, hogy David Hasselhoff vagy éppen Tom Selleck szőrös felsőtestét bámulták a televízióban. A divat is látszólagosan hanyag, előre koptatott, szétszakított és bemocskolt ruhákat és kiegészítőket képzelt el az ideális alfahímeken. Ma viszont egyre inkább kezd előtérbe kerülni a nőies jelleggel „megáldott” férfi, akin nem látszik az idő múlása, és inkább hasonlít egy kisgyerekre, mintsem egy érett férfira.

A jövőben pedig az várható, hogy az egyre nagyobb társadalmi szabadság során, mindenki az egyéniségéhez illő stílust fogja követni. Természetesen lesz egy alapvető irányzat, amit azok követhetnek, akik önmaguktól nem tudnák eldönteni, hogy milyen is az egyéniségük. Az sem kizárt, hogy ebben a nyakatekert világban, minden eddiginél erősebben fog egyszer jelentkezni az igénytelen férfi eszményesítése, és a férfiak nem csak szakadt ruhákban fognak járni, de piszkos körmöket festenek majd körömlakkal, és a kellő hatás érdekében pattanásokat és mitesszereket fognak magukra pingálni. Akik pedig ezen felül hódítani akarnak, majd bekapnak egy szájszagú rágót és befújják a hónaljukat egy izzadtságszagú dezodorral.

Amíg azonban nem jönnek el ezek az idők, addig hamarosan megírjuk, hogy mi az, amit egy férfi anélkül is megtehet az ápoltsága érdekében, hogy nőnek érezné magát.