Talán többen egyetértenek velem, ha azt állítom, a január bizony nem egy jó hónap. Akár január 23-a az egész világon az év legrosszabb napja, akár nem, tény, hogy az év első hónapjában kilátástalanabbnak tűnik az élet, a morcosság és a nyűgösség mindenkit könnyebben elér.
A karácsony utáni űr mind a pénztárcánkon, mind a lelkünkön megmutatkozik. És persze az áremelések is ekkorra vannak időzítve! A meleg fényeket, a lelkes karácsonyi készülődést szürke hétköznapok váltják fel, melyekből most sokáig nincs is mire kitekintenünk, ráadásul, ha az ablakon kinézünk, vagy az utcán járunk a világ a szó szoros értelmében szürke.
Sokunkat az a felismerés sem boldogít, hogy ismét egy évvel öregebbek lettünk és ebben a hónapban realizálódik az is, mennyire volt sikeres az előző év. Mindemellett, csak most kezdődött december 21-én a csillagászati tél, mely ezúttal valódi hideget hozott, az országban többször helyenként éjszaka már -20 fokot is mértek. Sok a megfázásos, lázas megbetegedés is. És nem csak hideg van, hanem hiába hagytuk már el naptárilag a téli napfordulót, az emberekben most tetőződik a sötét – decemberben a karácsony fényei még ezt valahogy ellensúlyozták. Ebben az évben pedig még a szmogriadó és a gáz hiány is rátesz egy lapáttal!
A madarak már csak a hideg elől is melegebb éghajlatra húzódnak, az emlősök pedig téli álomba merülnek. Ha a hideg évszakban és különösen januárban valaki olyan tüneteket észlel magán, hogy levertebb, fáradékonyabb, begubódzóbb, esetleg teljesen magába zárkózó: ez az a sajátos állapot, amelyet téli depressziónak nevezünk.
Az érzelmi- és hangulatváltások hozzátartoznak életünkhöz, akár az időjárás-változás. Ezek kisebb-nagyobb mértékben mindannyiunkat érintő jelenségek, de akadnak helyzetek, melyekben nehezünkre esik a negatív hangulatok legyőzése és a visszatérés a „normális” életbe. Egy ilyen hullámvölgyből betegség alakulhat ki, melyben a depresszió összes tünete megjelenhet, elidegenít a mindennapoktól és hosszabb ideig is eltarthat. Elsősorban a természetes fény hiánya okozza, de akadnak kutatók, akik állítják, a téli depresszió a téli álom csökevényes megnyilvánulási formája.
Mit tehetünk? Nagyon fontos a tudatosítás és, hogy kilátásba helyezzünk pozitív változásokat, örömforrásokat amire kitekinthetünk. Tereljük el figyelmünket, olvassunk vidám könyveket, hallgassunk könnyed, lágy zenét, menjünk színházba, moziba, vagy csak egyszerűen találkozzunk barátokkal. Ha megtehetjük kényeztessük magunkat többet mint általában, akár utazzunk el síelni, vagy egy wellness hétvégére, de ha fodrászhoz megyünk, vagy meglepjük magunkat valami aprósággal, az is kizökkenthet a hétköznapok egyforma szürkeségéből.
Készítsünk valamilyen új színes dekorációt a lakásunkba, legalább abba a helyiségbe, ahol a legtöbbet tartózkodunk. Ha másokon segítünk az a szívnek plusz örömöt ad, a figyelmet is eltereli, így a magunk nehézségeit feledteti, de legalábbis csökkenti. Próbáljunk jobban odafigyelni a környezetünkben lévő emberekre.
Járjunk tudatosan egyenes testtartással, emelt fővel és rendszeresítsünk a hétköznapokba valami sportot. A mozgás jó hatással lesz testünkre és mivel emeli az adrenalinszintet, a hangulatunk is javulni fog, ha pedig ehhez esetleg egy fittness centrumot választanánk, ott még a társaság is kizökkenthet egykedvűségünkből. Igyunk orbáncfű teát, már a középkor orvosai is ismerték az orbáncfű lélekre gyakorolt pozitív hatását, ezért nevezték a „fény gyógynövényének” vagy a „lélek napsugarának”.
Ezekből a tanácsokból már egy-egy alkalmazása is jelentős változást kell hozzon, sőt a téli depresszió normális esetben magától is kell, hogy javuljon, de jó, ha rásegítünk. Ha azonban úgy tűnik, állapotunk nem javul, esetleg minden próbálkozás ellenére még romlik is, sürgősen forduljunk orvoshoz mielőtt teljesen befészkeli magát mellénk és eluralkodik rajtunk negatív énünk, a depresszió!
