Üresség – Az ember, amikor fájdalmat érez, hajlamos azt hinni, hogy egy szakításban vagy válásban az a legrosszabb, amikor mérgesek, szomorúak és keserűek vagyunk. Aztán szépen lassan, ahogy telik múlik az idő, rájövünk, hogy van ennél rosszabb, mégpedig az, amikor teljesen kiürülünk, és nem érzünk az ég egy adta világon semmit. Csak járunk-kelünk a planétán, dolgozunk, bevásárolunk, szórakozunk, és mind-e közben üresek vagyunk, mint vasárnapi ebéd után a pörköltes lábos.  Tesszük a dolgunkat, mert kell, éljük az életünket, mert muszáj, pont úgy, mint egy robot. Erről talán Arnold Schwarzenegger tudna a legtöbbet mesélni.

Kezdj el élni! – Akár ez is lehetne a mottója az újrakezdésnek, sokan hangoztatják is, de hogyan? Persze, én is leírhatnám, mint előttem oly’ sokan mások, hogy járj el moziba, színházba, bulizni, éljen a szocializáció! De ettől még nem lesz teli az ember érzelmekkel és élettel.  Ilyenkor érdemes visszanyúlni a gyökerekhez, a művészetekhez. Klisé talán, de amikor az embernek a kreativitását kell használni, rövid úton rádöbben, hogy sokkal több rejtezik benne, mint azt addig hitte. A filmekkel ellentétben egy jó könyv gondolkodtatásra készteti az embert, elég, ha csak arra gondolunk, hogy amit olvasunk, azt óhatatlanul magunk elé képzeljük, egy saját kis világot teremtünk. (Hogy nincs minderre időnk? Csak kifogás, egy esti film is van már 2-3 órás, aki pedig busszal, villamossal zötyög a munkahelyére, ugyanúgy kap ajándékba egy fél óra szabadságot.) Másik oldaláról is megragadhatjuk a dolgot: kezdj el írni! Mindegy mit, naplót, a gondolataidat, vagy egy regényt –, ami jön. Random szavakból is meglepően gyorsan összeállhat egy sztori, amin utána elgondolkozva rájövünk, hogy ez nem véletlenül szakadt ki belőlünk. Már is megindult bennünk a gondolatiság! Ugyan ez igaz a festésre, rajzolásra, táncra is!

Vannak a Földön más emberek is... – Ha a fentiekkel „megvagyunk”, és kezdjük lelkünket újra megtölteni élettel, szinte észrevétlenül rájövünk, hogy más emberek is vannak körülöttünk, akik ugyanúgy érzelmi lények, csak éppen a napi taposómalomban ezt hasonlóan elnyomják magukban, mint te. Hidd el, rajtad kívül milliónyi ilyen ember van, akiben nem is olyan mélyen ott bujkálnak az érzelmek, vagy akár csak a kiolthatatlan szomj egy jó beszélgetés iránt. Emlékszel még az exedre? Rég másról beszélünk. Más embereket keresel, mások véleményére vagy kíváncsi, tudja még valaki mivel kezdődött a cikk? Hát így.

Kapcsolódó anyagok:

$$4014$$

$$2447$$

$$2449$$