Ha valaki megnézi az adatlapomat, kiderül , hogy jómagam  is, "egyesek" szerint,  már az (aktív dolgozókból élősködő)  nyugdíjasok táborát szaporítom. Előre szeretném leszögezni, hogy a véleményem akkor sem lenne más, ha még nem lennék nyugdíjas.

Mivel az igazságérzetem elég nagy és a logikátlan gondolkodást nem bírom, így néhány gondolatomat megosztanám azokkal, akiknek esetleg hasonló érzéseik lehetnek. A fiatalok vélekedéstől függetlenül talán a helyzet nem annyira egyszerű, mint az gondolják. Mint,minden embernek ma hazánkban  sem könnyű nyugdíjasnak  lenni. Az első probléma talán az, hogy sokan vélekednek úgy, hogy  az aktív dolgozók tartják el a sok nyugdíjast. Ha nagyon reálisan vizsgáljuk a kérdést, ez sajnos valóban így van, mivel kevés az aktív dolgozók tábora és így  az  általuk fizetett járulékokból kaphatjuk a pénzünket. No,de azért nem feledjük el, hogy egykor valaki megkapta mi pénzünket is, tehát senkit nem érhet szó.

 

 

 Megdolgoztak ők a nyugdíjért, nem ingyen kapják.

 

 

A TV-ben hallottam Popper Péter egy bölcs gondolatát a nyugdíjasokkal kapcsolatosan és nagyon egyet is értettem vele.Nevezetesen azt mondta,hogy egy nyugdíjas, aki ledolgozott 25-30-35 évet , ennek során annyi értéket hozott létre  a munkájával, amiből még 120 évet vígan élhetne, mert azért megdolgozott, és nagyon téves az a felfogás, hogy valaki eltartja őket. Mindenki nevében nem beszélhetek, de talán nem állok messze az igazságtól, ha azt mondom, hogy ma  csak kevés nyugdíjas mondhatja azt, hogy emberi módon meg tud élni a járandóságából. Szerintem sokan segítik a gyerekeiket, akik például nem tudnak hol dolgozni. Sajnos igaz, sok a nyugdíjas hazánkban.A munkámból adódóan tudom, hogy sokan menekültek a megszűnő munkahelyük miatt rokkant nyugdíjba, vagy előnyugdíjba.

 

 

 Nyugaton a nyugdíjas évek pihenőidőt jelentenek.

 

 

Én még ifjú nyugdíjas vagyok, de azért volt és van még  szülőm, aki már nem fiatal és láttam, látok tényeket a nyugdíjasokkal kapcsolatban. Nem vagyok született pesszimista, csupán realista, de a gondatlan nyugdíjas évek  azt hiszem "odaát" vannak, pedig kijárna egy embernek, hogy élete kisebb hányadát emberhez méltóan élje le, teljes testi-lelki békében  készülhetne a "nagy útra", majd amikor eljön  az idő. Gondolom, hogy sokan vagyunk, akik még most is próbálunk bizakodva tekinteni a nagy semmibe.Végezetül csak annyit szeretnék mondani, hogy mindenki gondolja át szavainak súlyát, mert mi nyugdíjasok is voltunk egyszer nagyon fiatal fitt nők és férfiak, mi is dolgoztunk másért, más helyett és lettünk valamit az asztalra . 

 

 

Szeretném hinni, hogy még lehet egy szebb és jobb élete mindenkinek. Ettől függetlenül próbáljuk egymást egy kicsit jobban becsülni.

 

 

-hegedüs-