Az ős bizalom állapota, amit igazán csak az intrauterin (méhen belüli) korban élünk meg a maga teljességében. Ebből szakadunk ki születésünkkor és egész életünk során ezt keressük. A tökéletes harmóniát, mely föl-fölsejlik hosszabb rövidebb időre. Nem tudni, miért a vonzalom, nem extra szépség, vagy jó körülmények idézik elő, egyszerűen arról van szó, még meg sem érkeztünk, már hívogat, bizalmat sugároz belénk a hely, azt susogja a természet, egy ajtó nyikorgása, vagy éppen az úton közlekedő autók motorja, részei vagyunk a tájnak, itt mindent és mindenkit el tudunk majd fogadni és mi is megértésre, befogadásra lelünk. A központi idegrendszer legősibb része a szaglóagy, ezért a színek és a környezet harmonikus elrendezése mellett, a jellegzetes szagok illatok is nagy szerepet játszanak abban, mennyire attraktív számunkra egy hely. Megérint egy ismerős, régmúltba kalauzoló illat és máris varázslatos utazás részesei vagyunk. Tudatalatti emlékek ébrednek bennünk, a nagymama süteménye, édesanyánk virágoskertje… Ilyenkor benyomásaink pozitív impulzusokként érkeznek agyunkba, katartikus, eufórikus érzés kerít hatalmába, mely által lelkünk szabadon, repesve szárnyal, és határozottan tudjuk, csak jó történhet. Nem is igazán realizálódik, minek örülünk, mégis jól érzzük magunkat. Kiválthatja déja-vu, de van, hogy csupán a hely szelleme lelkünkkel rokon. Több második „otthonunk” is lehet, helyek, ahol valami megérint minket. Sokszor az ősök és a múlt emlékét őrzi intenzíven egy vidék, sajátos, lebilincselő hangulatot kölcsönözve a tájnak. Így érdemes a nyaralni is menni, figyelembe véve, milyen érzéseket vált ki belőlünk egy vízpart, egy apartman ház, egy városrész, van-e valami, ami megfog benne, létrejön-e az a bizonyos összekötő kapocs. Általában ösztönösen ráérezünk, megtaláljuk azokat a helyeket, melyek vonzóak számunkra, ha azonban valamiért nem sikerül, akkor az a nyaralás valószínűleg nem lesz felejthetetlen emlékeink egyike.