Az utóbbi egy-két évben egyre több olyan külföldi és hazai esetről hallani, amikor a szülők megtagadják a kötelező védőoltások beadatását. A jogszabályok megszegése miatt ezek a szülők büntethetők, illetve gyerekeiket az oltás elvégzése érdekében ideiglenes állami gondozásba is vehetik. Az ügy érdekessége, hogy a szülők és a gyermekvédelmi szervek egyaránt a gyerekek veszélyeztetésével vádolják a másikat. Hogyan lehet ez?

A védőoltást megtagadó szülök döntésüket azzal indokolják, hogy a kötelezően előírt oltások nagy részére nincs szükség, mivel a betegség vagy egyáltalán nincs jelen egész Európában, vagy nagyon ritka, és a kimenetele sem súlyos.

A hivatalos álláspont szerint az, hogy például a himlőt sikerült legyőzni, épp az oltásoknak köszönhető. Elmaradásuk újra elterjesztheti a betegséget. A védőoltást ellenzők az oltási szövődményekre hivatkoznak, véleményük szerint például az autizmus szoros kapcsolatban áll az oltásokkal. Hivatalos kutatások ezt nem igazolják, de elismerik, hogy minden oltásnak van szövődménye, amely adott esetben súlyos is lehet. A súlyos szövődmények gyakorisága azonban nem jelentős, az oltásokkal elért közjó még így is fontosabb.

Tény, hogy akik nem oltatják be gyermekeiket, azok azt használják ki, hogy a többi szülő kis kockázatnak teszi ki gyermekét az oltással, és emiatt valóban igen kicsi az esélye annak, hogy egy beoltatlan gyermek súlyos fertőző betegséget kapjon el. Vagyis az oltásmegtagadók tulajdonképpen „élősködnek” a szabályokat betartókon. (Bár ez nem mindig jön be, hiszen volt olyan gyermek, aki az oltás hiányában elkapta a súlyos betegséget, és végül tolókocsiba kényszerült.)

Tény azonban az is, hogy Amerikában és egyes nyugat-európai országokban több olyan oltást betiltottak, amelyek nálunk még mindig szerepelnek a kötelező oltási protokollban.  A gyerekorvosok véleménye megoszlik arról, hogy egy éretlen immunitású csecsemőt valóban ki kell-e tenni már kéthónapos korban a legyengített kórokozók támadásának, vagy elegendő lenne egyéves kor után elkezdeni az „immunrendszer edzését”.

A kötelező oltásokról sokat lehet vitatkozni, az egyéni és a társadalmi érdekek összeütközésétől a személyes szabadságig, az egészséghez való jog és a gyermeki jogok mentén ezer meg ezer érv sorakoztatható fel. A végeredmény nem tőlünk függ. Ugyanakkor az ajánlott oltásokról – a bárányhimlő, influenza, rotavírus, kullancs elleni – mi, szülők dönthetünk. Ezzel a joggal élni viszont nem könnyű feladat. A szakemberek, gyerekorvosok egymásnak ellentmondó véleménye közül melyiknek higgyünk? Sokan, sok- félét mondanak: 

 „Mára a korábban enyhébb lefolyású gyerekbetegségek is eldurvultak. Több a szövődmény, komolyabb a betegségek kimenetele.”

„A védőoltások egyedül a gyógyszeripari cégek üzleti érdekeit szolgálják.” 

 „A védőoltások jelentős higanyterhelést jelent a szervezetnek. Nem tudni, az egyes oltóanyagok milyen keresztreakciókat váltanak ki, szerepük az allergia, asztma terjedésében vitathatatlan.”

„Betegség nélkül megszerezhető a védettség, illetve a már kialakult betegség gyógyulási ideje lerövidíthető, ez pedig mindenkinek csak jó lehet.”

Aligha kell tovább sorolni az érveket, hogy belássuk, nehéz felelősségteljes döntést hozni ebben a kérdésben. Mit lehet tanácsolni? Gyűjtsük be a szükséges információkat, és hallgassunk a megérzéseinkre. Ennél többet nem tehetünk. Akárhogyan döntünk is például a bárányhimlő elleni oltásról, mindig lesz ellenvélemény.

További információk: http://vedooltas.lap.hu    http://homeopatia.lap.hu