A fiatalember félelmei igazság szerint minden férfiban benne élnek. Pedig olyan könnyű lenne eloszlatni ezeket: csak meg kellene kérdezniük a nőket. Az elvakult feministák, és a buta libuskák kivételével minden nő mélyen hallgat szerelme kudarcairól, s az sem fordul elő, hogy a helyszínen visító röhögésben törnének ki egy lankadt hímszerv láttán. Ösztönösen is segíteni akarnak, bíztatják, nyugtatgatják alkalmi vagy állandó társukat. De a férfiak már csak ilyenek: saját szemüknek sem hisznek.

De más okokból is rettegnek a férfiak a szexuális kudarcoktól. László, mint érett ötvenes így fogalmazza meg saját kétségeit:

– Ha egy férfinak nem megy a szex, elveszíti önmagát, önazonosságát. Olyan egy kicsit, mintha megszűnne létezni, már nem az, aki volt, csupán egy semmire se jó test egy szorongó lélekkel fűszerezve. Fél attól, hogy mások, a nők sem veszik őt komolyan. A házastárs, partner majd biztos jobb férfit keres magának, gondolja, hiszen ő nem felel meg az elvárásoknak. Komolytalanná válik önmaga előtt, és ezzel együtt feltételezi, hogy a nők előtt is komolytalanná, hiteltelenné vált.

Nagy megpróbáltatás tehát egy férfinak, ha nemi élete összeomlik a megfelelő potencia hiányában, de nem kisebb teher a mellettük élő nőknek sem. A szeretet, a szép szó, a biztatás és a hit egy ideig ugyan kitart, de azután nem marad más, mint veszekedés, a vádaskodás.

– Két gyermeket felneveltünk, közben felépítettük a házunkat – meséli Ani. – Mindig dolgoztunk, gürcöltünk, alig volt időnk egymásra, de ha kettesben lehettünk, az mindig csodálatos volt. Sajnos, kevés idők volt egymásra, ezért eleinte fel sem tűnt, hogy egyre ritkábban szeretkezünk. Olyan fáradtak voltunk miden este, hogy teljesen természetes volt számomra, hogy az ágyat csupán alvásra használjuk. Mikor minden rendbejött – elkészült a ház, a gyerekek nagyobbak lettek, nem voltak anyagi gondjaink –, vártam volna, hogy a régi szerelmes éjszakák is visszajönnek.

– De az uram továbbra is minden este a fal felé fordult. Vettem kacér fehérneműket, próbáltam elcsábítani, de semmi eredménye nem volt. Ha mégis megpróbálkoztunk a dologgal, csak morgott, érzetem, hogy nem vágyik rám. Eleinte bíztattam, majd arra gondoltam, biztos szeretője van. Végül kiderült, hogy nem volt, de én egy ideig a féltékenységtől nem láttam nem hallottam. Emiatt persze veszekedtünk, ő pedig a kibírhatatlan otthoni viszonyokra hivatkozva inni kezdett. Amikor először megütött, nagyon részeg volt, később már akkor is megpofozott, ha józan volt. Szétköltöztünk, mert egyszerűen nem bírtam tovább. Néhány hónap múlva eljött hozzám, de be se akartam engedni, mert érzetem, hogy megint ivott. Végül, akkor este teljesen részegen elsírta a bánatát, hogy soha nem csalt meg, mindig is szeretett engem, csak egyszerűen a szex nem megy neki, s ettől van kibukva. Azóta ismét együtt élünk, próbálkozunk, ha kedvünk van, ha pedig nem megy, hát nem megy! Szeretem őt, és nem zavar ez a helyzet, mindent megtennék, hogy segíthessek neki. Csak azt bánom, hogy volt az életünkben öt szörnyű év, öt év, amit elkerülhettünk volna, ha őszinte tudott volna lenni hozzám…

Kapcsolódó anyagok: