A gyerekek nevelésekor elcsattanó pofonokat, fenekelést itthon alapvetően nem tekintjük családon belüli erőszaknak, az Egyesült Államokban azonban szinte görcsösen igyekeznek ragaszkodni hozzá a szülők, hogy nem ütik meg a gyereküket. A Déli Metodista Egyetem kutatói azonban egy különös kísérlettel kiderítették, hogy bizony ott is elcsattan néha egy anyai vagy atyai pofon.
A magam részéről elítélem a testi fenyítést, viszont ha arra gondolok, hányszor álltam gyerekként a sarokban, vagy sóztak rá a fenekemre, most felnőtt fejjel, minden egyes alkalomért köszönetet mondok a szüleimnek, mert legtöbbször alapos okkal kaptam ki, és mivel az elfenekelés nem arról szól, hogy az ember agyba-főbe verje a gyereket, úgy érzem, hogy akkor ennek a nevelési „eszköznek” helye és ideje volt.
Hatalmas különbség van azonban fenyítés és verés között. Ha a szülő csupán passzióból, haragból,vagy ittasan bántalmazza a gyermekét, annak semmilyen pedagógiai előnye nincs. Arról nem is beszélve, hogy normális szülő nem izomból keveri le a nevelő szándékú pofont.
Persze sokan vannak itthon is olyanok, akik úgy látják legjobbnak, ha a gyermeket egyáltalán nem ütik meg a szülei. Ezzel teljes mértékben egyet tudok érteni, de mivel engem és a generációmat még nem így nevelték az, hogy a gyerekemnek akkor se csaphatok a kezére, ha éppen a tűzbe akar nyúlni, nekem kicsit furcsa. Viszont tény, hogy ez lenne a jó irány.
A fent említett kutatás kissé érdekes körülmények között zajlott, mivel a benne résztvevők nem tudták, hogy tulajdonképpen csak a nevelési szokásaikat figyelik. A felmérés egy átlagos kérdőív volt, amit elektronikusan kellett kitölteni, valamint megkérték őket, hogy hagyják bekapcsolva a webkamerájukat, hogy a kutatók elemezhessék a viselkedésüket. 36 családot vizsgáltak és bizony kiderült, hogy a tengerentúlon is elnáspángolják néha a gyerkőcöket.
Ami drasztikus számadat, hogy 36-ból 11-családban legalább kétszer teljesen indokolatlanul, puszta dühből verték meg a gyerekeket. A kamerákon ez általában nem látszott, csak hallatszott, vagy a többiek beszélgetéséből derült ki.
Az adatokat persze azonnal publikálták, de mivel a felvételek titkosak, sokan nem bíznak a kutatás hitelességében főleg úgy, hogy egy egyházi fennhatóság alá tartozó egyetem végezte el.
Sokan az eredményeket bírálók közül azzal sem értenek egyet, hogy a szülő felemelje a hangját a gyerekkel szemben, mert az ő véleményük szerint, az is erőszaknak minősül. Viszont ebben az esetben bevallom, nem tudom, mi lenne a helyes nevelési módszer.
Nektek mi a véleményetek? Szerintetek mi a jó nevelési irány? Ti kikaptatok a szüleitektől mikor gyerekek voltatok?