Azt a kérdést, hogy miért vált ki unszimpátiát ez az ünnep könnyű megválaszolni. Miért kellene egy napba sűríteni azt, amit folyamatosan kell kimutatni? Mert jó a virágárusoknak, jó az ajándéküzleteknek, az éttermeknek, a szállodáknak… Kellett valami Szilveszter és a Húsvét közé, ekkora ünnepmentes időszak nem telhet el csendesen. Legalább egyszer legyen még a köztes időben hatalmas bevétele a mindenféle kereskedőknek. De nekünk miért jó, hogy ilyen nyugatról behurcolt műanyag ünnepet kell isteníteni, miközben a fiatalok nagy része az igazi nemzeti ünnepeinkről azt sem tudják, mi mit takarnak? Tényleg a fiatal korosztály napja ez, akik még hisznek a fehérlovon érkező hercegben és Csipkerózsikában, aki csak szerelmes csókjukra vár.

A piros szívecskés nap előtt már 2 héttel minden rózsaszínben pompázik, kezdenek azon izgulni a lányok és a fiúk, mivel is lepjék meg párjukat. Jönnek az elcsépelt közhelyek, hogy a kézzel készített ajándék mindig sokkal szívhez szólóbb, mint akármilyen drága ajándék (mondják ezt azok, akiknek üres a pénztárcájuk), mások meg hallgatnak a ’vidd el wellneselni, színházba, drága étterembe, hisz csak egyszer van az évben Valentin Nap!’ felszólításra. Legyen ez a nap felejthetetlen! Kérd meg a barátnőd kezét, lepd meg a pasidat egy frenetikus éjszakával! Mert ugye ilyenkor kötelező együtt kettecskén tölteni az éjjeli órákat. Átadásra kerülnek a szexi fehérneműk, a vicces boxerek, majd jöhet a menet. Persze nem lehet mindennapi, legyen valami új! Például együnk egymásról pár ínycsiklandozó dolgot, elő a csokisziruppal, a tejszínhabbal, (így a férfinak második kedvenc testrésze is kielégül, azaz a gyomra), végül jöhet az összebújás.

Ne feledkezzünk meg azokról sem, akik egyedül töltik ezt a napot. Rájuk kényszerítik, hogy „igenis érezzétek rosszul magatokat, hogy egyedül vagytok”! Ki sem mernek sokan mozdulni a magányosok közül aznap, csak elszomorodva látnák a hatalmas csokorral rohangáló férfiakat, és a szerelmes párokat, akik ilyen szerelmesek nem voltak egész évben, mint aznap. Üzenem minden magányosnak, élvezze azt a napot ő is, ezer dolog van, amit egyedül lehet csinálni. Nem valószínű, hogy környezetében mindenkinek van párja. Ha akad egy másik szingli, vagy akár több is, ideje egy szingli bulit rendezni, tartani egy napot, ahol csak magukkal törődhetnek. Vagy lépjünk az indiai „anti-valentinisták” nyomdokaiba, akik több indiai városában is tüntetni szoktak a nyugati kultúra ilyenfajta vadhajtásainak terjedése ellen. Lelki szemeimmel látom, ahogy magányos lányok kapucnival a fejükön és kendővel az arcuk előtt vadul szerelmes képeslapokat égetnek kis hazánk valamelyik főutcáján, majd az arra tévedő szerelmespárok kezeit „Szakíts ha bírsz!” kiáltás közepette vadul elválasztják. Nem, semmiféle durvulás nem szükséges, hisz ez a nap is ugyanolyan, mint a többi, esetleg éjszaka több lepedő lesz nedves.

Vajon tudtad-e? Ezen a napon van az epilepsziások napja is. Véletlen lenne? Nem! Régen a szent betegségként emlegetett epilepsziában szenvedők Szent Bálintot hívták segítségül. Ezért van Bálint napkor az ő napjuk is. Majd Bálintot megfosztotta ünnepétől Valentin, akit a nagy nyugatiak teremtettek és miközben a szeretet ünnepeként indult el hódítóútjára, már félreértelmezve ért hazánkba. Ki tudja, lehet szájról szájra terjedt annak idején a híre, és mire ideért, a szeretetből szerelem lett. Hiába is vagyunk ellene, sokak kedvelik ezt az ünnepet, mondván, nem csak ezen a napon szeretik egymást, hanem egész évben, de jó együtt tölteni ezt a napot szerelmük jegyében. Ha erre van szükségük, hogy különlegesnek érezzék szerelmüket, adjanak minden napnak egy-egy elnevezést, és ünnepeljék meg. Nem kell ezt koedukáltan mindenkinek egy napon kötelezővé tenni. Különben is, ezért tartják a párok az évfordulókat, az pedig sokkalta személyesebb, nem kell mindenkivel közösködni, az csakis az övék. Mi, akik nem kedveljük ezt az ünnepet, tegyünk úgy, ahogy minden nap, súgjuk szerelmünk fülébe, hogy ’Szeretlek!’

- Torma Tímea -