VIII. Henrik, a Tudor-házból való angol király sok komoly változtatást eszközölt országában. Törvények, vallási változások, hadjáratok fűződnek a nevéhez, mégsem erről ismeri őt a világ. Sokkal inkább ismert viharos magánélete, hat feleségéből ugyanis kettőt is lefejeztetett és a többivel sem bánt valami jól.

A kutatók már régóta keresik a választ arra, hogy miért alakultak ilyen rosszul a házasságai. Legutóbb arra jutottak, hogy édesanyjával kialakított közeli kapcsolata miatt érzelmi függés alakult ki benne a nők iránt, ezért üldözte annyira a szerelmet.  Legalábbis a grafológusok, akik tanulmányozták leveleit, ezt állítják. De egyelőre semmi megalapozott magyarázat nincs arra, hogy miért nem volt képes kitartani egy feleség mellett sem.

 Egy korai portré VIII. Henrikről

Henrik 1491. június 28-án született. Eredetileg papnak szánták, így egyházi nevelést kapott. A bátyja, Artúr készült a trónra, így nem igazán készítették fel őt az uralkodással járó feladatokra. Vérmérséklete jóval hevesebb volt higgadt bátyjáénál. Testvére korai halálát követően azonban kénytelen volt trónra lépni és mindössze 12 évesen elvenni testvére akkor 16 éves feleségét, Aragóniai Katalint. A frigy csak azért jöhetett létre, mert bátyja nem hálta el Katalinnal a házasságot, Spanyolországgal pedig fenn kellett tartani a jó kapcsolatot.

A házasságuk ettől függetlenül sokáig jól működött, de egy idő után Katalin vetélései és számos gyermekük tragikusan korai halála beárnyékolták a kapcsolatukat. Hat közös gyermekükből mindössze egy lányuk - a későbbi I. Mária - maradt életben. A király tartott attól, hogy nem születik fia, és feleségétől is egyre jobban elhidegült. (A Bibliára hivatkozva Henrik érvényteleníttette a házasságot. Azzal magyarázta, hogy a Biblia szerint aki elhunyt fivére feleségét veszi nőül, Isten úgy bünteti, hogy nem születik fiúgyermeke.) A király eközben házasságon kívüli kapcsolatokba bonyolódott a királynő udvarhölgyeivel, Boleyn Máriával, későbbi felesége testvérével és Bessie Blounttal. Utóbbitól még egy fia is született - Henry Fitzroy -, aki azonban még gyermekkorában meghalt.

 Aragóniai Katalin

A megváltozott politikai helyzet és az elhidegülésük miatti nyomás hatására Henrik kiszemelte magának felesége egyik udvarhölgyét, Boleyn Annát. Hírhedt szerelmük hatalmas lángolása teljesen megfosztotta a királyt józan eszétől. El akart válni Katalintól, de a pápa elnapolta az ügyet határozatlan időre. Henrik dühe csillapíthatatlan volt, elhatározta, hogy saját kezébe veszi az irányítást és életre hívta az anglikán egyházat.

 Boleyn Mária

Az új egyház és a katolikus egyház közt a legfontosabb különbség, hogy az olyan peres ügyekben, mint például a válás, nem a pápa hoz döntést, hanem az anglikán egyház feje, vagyis az angol király. Így Henrik, bár elszakadt Rómától, végül elválhatott Katalintól és feleségül vehette Boleyn Annát. Annáról köztudott volt, hogy ő és egész családja protestáns, és ahogy trónra került, elkezdte Henriken keresztül terjeszteni a protestáns vallást. Maga az anglikán egyház felépítésében is jobban hasonlít a protestáns egyházra, mint a katolikusra, bár leginkább a kettő érdekes elegyét alkotja.

 Boleyn Anna

Az új vallás rengeteg reformot vont maga után. Megszüntették a kolostorokat és felszámolták az egyházi birtokokat. Ez volt Henrik egyik legvitatottabb lépése. (De az államkasszának igen jót tett.) A káosz viszont még jobban megkövetelte, hogy Henrik adjon végre fiúutódot az országnak, arról nem is beszélve, hogy ez idő tájt Katalintól született lányát, Máriát fattyúként tartották számon. Az ország örökös nélkül volt.

Anna nem sokkal 1532-es házasságukat követően teherbe is esett és 1533 szeptember 7-én életet adott Erzsébetnek, a későbbi Szűz Királynőnek. Sajnos azonban az újabb leánygyermek születése nem szilárdította meg Henrik trónját és a csalódás elhidegülést hozott. A hatalmas szerelem kialudt, sőt gyűlöletbe csapott át, és bár Anna később még teherbe esett, de második vetélését követően Henrik boszorkánynak kiáltatta ki, aki elszédítette és rávette, hogy otthagyja feleségét és üldözze a katolikusokat. Az sem könnyített Anna helyzetén, hogy az udvarban pletykák terjedtek, miszerint ő és a bátyja, György együtt hálnak. Így végül mindkettejüket kivégezték felségárulás és vérfertőzés vádjával a Tower előtti téren 1536. május 19-én.

A kivégzésben közrejátszhatott az a tény is, hogy Henrik addigra már udvarolt Boleyn Anna egyik udvarhölgyének, Jane Seymournak. A király olyannyira beleszeretett a hölgybe, hogy alig egy hónappal Anna kivégzését követően elvette feleségül. Az Annához fűződő igen viharos és szenvedélyes kapcsolat után Jane visszafogottsága nagyon jót tett a királynak. Politikai ellenfeleivel békét kötött. A királyné katolikus volta miatt pedig újra békülésbe kezdett Rómával. Ez volt élete talán legkiegyensúlyozottabb szakasza. Henrik boldogsága nem ismert határokat, mikor kiderült, hogy Jane fiúgyermeket hozott a világra.  1537. október 12-én megszületett Edward, a trónörökös. Mária is visszakerült az örökösödési sorba, viszont Erzsébetet fattyúvá nyilváníttatták.

 Jane Seymour

A felhőtlen boldogságnak azonban hamar vége szakadt. Jane ugyanis pár nappal a fia megszületése után, a gyermekágyban meghalt. Henrik teljesen összeomlott. Felesége halála után újra üldözni kezdte a katolikusokat, aminek eredményeként a pápa egyházi átokkal sújtotta.

Talán Jane Seymour volt az egyetlen nő, akit Henrik valóban önzetlenül és odaadóan szeretett. Bár Boleyn Annához fűződő kapcsolata is heves és érzelmekkel teli volt, mégis úgy gondolják a történészek, hogy Anna temperamentuma nem illett össze a király szintén heves vérmérsékletével. Jane azonban élete végéig olyan különleges volt a számára, hogy semelyik felesége nem gyakorolt már rá ekkora hatást. Sőt, úgy határozott, hogy halála után Jane mellé temessék el. Így is lett.

Az egyetlen öröm az ürömben az volt, hogy Henrik végre megkapta a várva várt trónörököst, és megszilárdítandó a fia pozícióját, mindenkit kivégeztetett, aki nem ismerte el Edwardot mint jogos trónörököst...

A folytatást a cikk második részében, ITT olvashatjátok.