Arisztotelész és a Talmud javaslata: ha fiút szeretnénk, helyezzük ágyunkat észak-déli irányba.

A szakemberek által ismert – azonban a laikusok körében kevésbé alkalmazott módszer a szokásosnál nagyobb eséllyel segíti lányhoz, vagy fiúhoz a gyereket nemző szülőket. Ez a számolás a tüszőrepedés várható időpontját veszi alapul. Ha a szeretkezés a tüszőrepedés előtti 2-24 órában történik, akkor a szokásosnál nagyobb gyakorisággal születik fiú. Ha viszont 36-48 órával a tüszőrepedés előtt lép akcióba a babára váró pár, akkor a magzatok többsége lány lesz.

E jelenség biológiai magyarázata ésszerű: a fiút nemző ondósejtekben a kis Y kromoszóma könnyebb, és gyorsabb, mint X társa. Így általában ő ér először a petefészek bejáratához. Ha az érett petesejt rövidesen felbukkan a színen, akkor nagyobb az esélye, hogy neki sikerül megtermékenyíteni azt. Azonban ha várnia kell egy-két napot, addigra az X kromoszóma is befut, és ilyenkor már nem a gyorsaság, hanem a méret és az életképesség érvényesíti hatását.

Említést érdemel még az olasz módszer is, amely szerint ha a szülők lányra vágynak, akkor a nőnek a szeretkezés előtti napon lúgos oldattal kell hüvelyöblítést végeznie, mert az X kromoszómáknak kedvezőbb ez a közeg. Ez az oldat egy liter vízből és egy evőkanál ecetből áll. Amennyiben kisfiút szeretnének, az öblítő oldat víz és egy kanál szódabikarbóna elegye legyen, kedvezve az Y kromoszómáknak.

A fenti módszerek természetesen nem száz százalékosak. Azt azonban biztosan garantálni tudjuk, hogy a várva várt csemetét imádni fogják akkor is, ha nem a várt nemi szervvel jön a világra, hiszen ennek csak a baba megszületéséig van jelentősége.

Kínai naptár szerint az anya életkora és a megtermékenyítés hónapja a döntő, amely az alábbi táblázat szerint alakul:

Anaxagorasz (Periklész idején élt gondolkodó): szex közben a férfinak a jobboldalán kell feküdnie, ha fiút kíván. Ennek az elméletnek igen különös és morbid hatása lett később: a francia arisztokrácia körében elterjedt, hogy levágatták bal heréjüket, hogy csupán a jobb dolgozzon, így csak fiúk szülessenek. A módszer annyira volt eredményes, hogy egy ilyen operáción átesett márkinak 6 leány gyermeke született, de fia egy sem.

Boszorkányság, mágia: országonként, népenként változik, mi a hatásos. Általában valamilyen tárgyat kell az ágy vagy párna alá dugni, de hatásosnak tartják a különféle ételek, italok fogyasztását is. Ezeket most hely hiányában nem sorolnánk fel, az azonban kiderül a listából, hogy amit az egyik nép fiú-teremtőnek gondol, ugyanazt mások kifejezetten lány-teremtőnek vélik ¬– vagyis már önmagukban is igen ellenmondásos módszerek.

Manapság a legnagyobb divatja a féltudományos módszereknek van. Ezek felhasználják az öröklődésről szerzett tudásunkat, s általában arra építenek, hogy az X kromoszómát tartalmazó spermiumok lassabban haladnak, ám tovább élnek, mint Y kromoszómás társaik. Ajánlják, hogy akik fiút szeretnének, azok az ovuláció idejére tegyék a megtermékenyítő aktust, ilyenkor nem kell sokáig várakozniuk az ivarsejteknek, és feltehetően a fürgébb fiú gént hordozó sejt jut majd célba. Ugyanezen az elven alapul a „pozitúra módszer”, vagyis ha fiút szeretnénk, akkor lehetőleg a misszionárius pózt részesítsük előnyben, s utána még nem árt kicsit fejen állnia a nőnek. Vannak, akik esküsznek ezekre a módszerekre, és 75%-os sikert garantálnak – az orvosok szerint azonban ez kamu, és semmivel sem jutnak hamarabb célba az ivarsejtek fejen állva, mint egyébként.

Vannak ezeknél durvább tanácsok is. Az egyik, hogy a megtermékenyítés előtt legalább 2 hétig ne szeretkezzen a pár, illetve ez a tilalom kifejezetten a férfira vonatkozik. Így – állítólag – a fiú utódos ivarsejtek száma megsokszorozódik, ráadásul még mozgékonyabbak lesznek, és simán lehagyják női társaikat. De ugyanezt a hatást lehet elérni, ha szex előtt hideg vízzel locsolgatja a férfi a heréit, s miután azok jegesre fagytak, jöhet a móka – ha még van kedve egyáltalán a férfinak hozzá.

Jelen pillanatban két abszolút biztos módszer létezik. Az egyik a mesterséges megtermékenyítés, amely során az orvosok előbb szétválogatják a fiú és lány utódokat létrehozó ivarsejteket, és csak a kívánt sejtekkel végzik el a megtermékenyítést. Jelenleg ez az eljárás hazánkban tiltott, bár többen javasolták, hogy a harmadik gyerek után – ha mind lány vagy fiú lett –, a szülők kérhessék ezt az eljárást. Egyetlene esetben engedélyeik a módszert, amikor valamely nemhez köthető örökletes betegségben szenved valamelyik szülő, és tudható, hogyha fiú/lány lesz, akkor az adott betegséget örökölni fogja.

A másik módszer a kegyetlenség. Amniocentézissel a terhesség 16 hete körül megállapítható a gyermek neme, s ha nem az óhajtott nemű a gyermek, akkor a terhesség megszakítható. Ezt természetesen a fejlett világban sehol nem támogatják, sőt tiltják, de például Bombayben 8000 abortuszból 7997 lánygyermek volt!

Érthető az apa és az anya vágya, hogy fiút vagy lányt szeretne, s érthető az is, hogy a hagyományok előnyben részesítik valamelyik nemet. Kérdés azonban, hogy bele kell-e avatkoznunk a természet folyamatába. Ez persze inkább etikai kérdés, mint gyakorlati, hiszen a kiegyenlítődés mindig működik a természetben: ha valamelyik nemből túl sok lenne – például kétszer annyi férfi lenne, mint nő –, akkor a másik nem olyan értékessé válna, hogy minden szülő azt szeretne! Attól, hogy egy társadalom „egyneműsödjön” tehát nem kell félni.

De van jogunk ebbe beleavatkozni? És van jogunk megfosztani magunkat a gyermekvárás izgalmától? A nagy kérdéstől, hogy fiú lesz vagy lány?

Kapcsolódó anyagok: 

$$3701$$