A romantikus kapcsolatok kétségtelenül sok munkát igényelnek, sőt, még az is nehezíti a dolgunkat, hogy a legtöbbünk akkora érzelmi terhekkel érkezik egy-egy kapcsolatba, hogy szinte az első pillanattól kezdve hajlamosak vagyunk szabotálni az új kapcsolatunkat, bármennyire ígéretes is.

Dr. Linda Austin - aki a Heart of the Matter című, Amerikában népszerű könyv szerzője - öt olyan viselkedésformát nevezett meg a Canadian Living weblapon, amely szerinte biztosan az igaz és örökké tartó szerelemhez vezet. "Hajlamosak vagyunk a szerelmet és a szerelembe esést úgy kezelni, mintha valami varázslatos vagy földöntúli dologról lenne szó, pedig igazából a szeretethez és az intimitáshoz való viszonyunktól, viselkedésünktől függ az egész" - mondta Austin. Ha az ember szerelmes lesz, akkor egyfajta pszichotikus tagadásba kerül - csak olyan tulajdonságunkat mutatjuk ki, amelyek úgymond "szerethetőek": kedvesek vagyunk, nagylelkűek, önzetlenek, humorosak és szellemesek. Persze, ha a szerelmet meg is akarjuk őrizni, ahhoz már teljesen más szükséges - itt a legtöbben már kimutatják a foguk fehérjét, amely az esetek túlnyomó többségében el is dönti a kapcsolat további sorsát.

A szerelem alap viselkedéstípusai Dr. Austin szerint: 1. Kerüljünk kapcsolatba a világgal Azt az érzelmet kutatjuk, amelyet a másik fél érez. Ha szomorú, akkor vigasztalni akarjuk, ha pedig boldog, mi is részt akarunk venni örömében. A dolognak adok-kapok folyamatként kellene működnie. Időnként mindkét félnek egymásra, majd saját magára kell összpontosítania, de ez oda-vissza kell, hogy működjön. 2. Értékeljük át időnként a döntéseinket Minden kapcsolat során eljön az a pont, amikor érdemes hátradőlni és "kiértékelni" azokat a döntéseket, amelyeket a szerelem kiteljesülése érdekében hoztunk, és elgondolkodni azon, hogy jól döntöttünk-e. Az ellentétek gyakran vonzzák egymást, és ez egy darabig izgalmas is lehet, főleg ha a másik fél rendelkezik a személyét illetően némi "rejtéllyel", izgalommal - de igazából a "jó" páros kapcsolatát legtöbbször a közös dolgok teszik működőképessé. A házasság egyébként is sok kompromisszummal jár, így érdemes feltenni olyan kérdéseket, hogy a másik fél tényleg tudja-e, mi kell nekem, megért-e engem, mennyi kompromisszumot kell kötnünk, és azok milyen mélységűek, és hogy megértjük-e egymást. 3. Terjesszük ki a bizalmi  zónánkat Bármennyire is szárnyalunk a szerelemtől, azért ne felejtsük el azt, hogy a másik nem kizárólagos tulajdonunk. Ha már ennyire szeretjük a másikat, gondoljunk bele abba, hogy vannak régi és lesznek új barátai, ismerősei, kollégái.... stb. Nem érdemes mindenkiben a "versenytársat" látni, hiszen ha belegondolunk, mi sem vennénk szívesen, ha kedvesünk a már évtizedek óta jó barátunkra/kollégánkra nézne ferde szemekkel.... 4. Valósítsuk meg az érzelmi függetlenségünket Akármennyire is jó a kapcsolatunk, amelyben vagyunk, mindenkinek megvannak a saját hangulatai, hangulatingadozásai. Előfordulhat, hogy az egyik fél ideges, vagy le van törve, és szélsőséges esetekben mindezekért a másik felet hibáztathatja ahelyett, hogy inkább a saját erejéből, vagy pedig külső segítséggel próbálna megszabadulni ezen gondoktól. 5. Fejlődjünk tudatosan és akaraterővel Ha szerelmesek leszünk, akkor gondolkodásunk minden egyes aspektusa a szerelmet helyezi a középpontba. Egy idő után azonban kezdünk "magunkba szállni", észrevenni dolgokat. A saját kívánságaink, óhajaink kerülnek előtérbe, és egyre inkább "elfelejtünk" - ki-ki saját tempójában - odafigyelni a partnerünkre. Sőt, odáig is elfajulhat a dolog, hogy nem vagyunk őszinték a saját érzéseinkkel kapcsolatban. Könnyebb néha nem beszélni egy-egy fájdalmas érzésről, nem felhozni bizonyos témákat - de ezzel csak azt érjük el, hogy egy falat építünk egymás között, amely aztán néha olyan magasra emelkedik, hogy el is választ bennünket egymástól.