Énekes és költő, dalszöveg-, színdarab- és könyvíró. Kultúrpolihisztor. Most készítette el pályafutása eddigi legjobb és egyik legfontosabb lemezét. A Circus Hungaricus koncept-lemez, szerkezetét tekintve keretes: az első dal a Circus Europa, az utolsó a Circus Hungaricus: a honnantól merréig.

– Korhelyzetre utalva, miért a cirkusz? – Mert a cirkuszban van a bohóc, én pedig mindig bohóc szerettem volna lenni… – stimmel, jó memóriájúak emlékezhetnek a hetvenes évek elejei Rum-Pum-Pumm bohóc együttesre. – Járok vándorcirkuszokba, és régóta azt forgatom a fejemben, hogy egyszer megveszek egy cirkuszi előadást, és a diszkózene helyett, ami az attrakciók között van, mi játszunk. Erre volt hatvannégy szövegötletem, negyvenet kidobtam, a többit megírtam. Megmutattam a Vidnyászky Attilának, ő javasolta, vigyem az egészet a cirkusz felé… – keretezi a lemeztörténetet. 

– Úgy érzem, jól állnak a csillagok, eltaláltam a saját korom… Vannak sikamlós, takonyszerű korok, de ez, amiben most vagyunk, kemény. Belevágtam…

A lemez szövegei három fő gondolati kör köré csoportosulnak: generációs önvizsgálat, mély társadalompolitikai elemzés és staféta-átadás, tudás-, tapasztalat-áthagyományozás problematikája. – Ebben a politikai érdekek és gyűlölet mentén kettészakított, kisemmizett, elhülyített, reményvesztett országban mindenki másban keresi a felelőst – Hobó nem. Hobó megvizsgálja, ő mit tett és tehetett volna. Nem keres kiutat, csak tenni szeretne valami jót a maga területén. „Késő van már, ne hívjuk az Istent, / Késő van már, mi basztunk el mindent, / Késő van már, nem látok kiutat, / Késő van már, a közöny nem öntudat.” 

A lemezen Hobo énekel, Madarász Gábor gitározik és vokálozik, Kovács Barnabás basszusgitározik, Sántha Gábor gitározik és vokálozik, Nemes Zoltán billentyűs hangszereken játszik és Hoffer Péter dobol, egy dalban pedig – pályafutása során első ízben – Hobó duettet énekel Rúzsa Magdival. Közös daluk a lemez egyik legfelkavaróbb produkciója.

Lett a lemezből színdarab, és indul a húsz előadásos lemezbemutató turné decembertől országszerte. A vége Sátoraljaújhely.

Negyedik évadja a debreceni Csokonai Mihály Színház társulatának tagja. – Mit játszol?  – Benne voltam a Liberté ’56-ban, de már nem, viszont ott vagyok két darabomban, a Csattanuga csucsu spiclirevűben és a Csavargók tízparancsolata monodrámában. Dolgozom az Utcazenész és a Gulágon jártam című színdarabon. És készülünk Verebes Erővel egy Pilinszky-lemezre, Nagy Andrással pedig egy kortársköltészet válogatáslemezre. A Hobó Blues Band-el pedig Deák Bill koncerten játszottunk… vagyis, minden rendben van.

Hobó nem áll le, Hobó tesz. „Bolond lett a Bölcsből, most a hazug az igaz, / Tenni kéne valami jót, hogy találhass vigaszt.”

Fotó: Váczy András