A banán esetleg szerepelhet telefonként a játékban, és akkor úgy fog bánni vele, ahogyan egy telefonnal szokás, és esze ágában se lesz megenni. Azt majd csak a játék után.

Az ilyen játékok során, amikor tárgyakkal más tárgyakat helyettesít, vagy amikor kiönti a nem létező vizet a kancsóból, akkor alakul ki a szimbolikus gondolkodás. Adott esetben például észreveszi a telefon és a banán közötti hasonlóságot, a banánt felruházza a telefon tulajdonságaival, és pillanatnyilag figyelmen kívül hagyja a valós tulajdonságait. Ehhez el kell tudni vonatkoztatnia a valóságtól. A szerepjátékok a szakértők szerint nagyon fontosak, hogy a későbbiekben megértsenek olyan feltételezéseket, mint például, ha a cicának lenne szárnya, tudna repülni. A látszólag egyszerű játékok tehát komoly szellemi erőfeszítéseket igényelnek a kicsiktől.

Körülbelül két éves koruktól kezdve a játék során folyamatosan mesélnek. Kitalálnak történeteket, vagy eljátszanak olyan eseményeket melyek nagy hatással voltak rájuk, vagy amelyeket nehezen tudtak megérteni. Ezek a mesélések komoly kihívást jelentenek a gyerkőcök emlékezete számára, ráadásul fejlődik a beszédük is. Ilyenkor érdemes a szülőnek odafigyelnie a kitalált történetekre - igaz, magát a történetet nem nagyon lehet kihámozni a monológokból...

Amerikai kutatók rájöttek arra, hogy a lurkók ilyen esetben két különböző módon beszélnek – például másféle igealakokat használnak -, attól függően, hogy éppen benne vannak-e az adott szerepben, vagy kívülállóként mesélnek róla. Pontosan tudják tehát és ezt jelzik is, hogy mikor vannak a saját kis világukban, a játék számára kieszelt „valóságban”, ahol nem érvényesek a hétköznapi szabályok. Ilyenkor bármi lehetséges, az emberek repülhetnek, beszélhetnek távoli személyekkel a banán segítségével, illetve meg lehet inni a levegőteát. Nem nehéz elképzelni, hogy mekkora erőfeszítést jelent mindez a gyerek agyának, hiszen nem szabad elfelejtenie a képzelt világ jellemzőit, nem keverheti össze a valósággal és a többi kitalált világgal.

Fontos, hogy soha ne minősítsük a játékát butaságnak, bármekkora képtelenségeket is talál ki – a játéknak nincsenek korlátai -, mert intelligenciája és képzelőereje hihetetlen mértékben fejlődik ilyenkor! Inkább szálljunk be a játékába, kérjük meg, hogy számunkra is mesélje el, mi történik és engedjünk el fantáziánkat, és mi is tegyünk hozzá egy-két eseményt. Gyermekünk hihetetlenül hálás lesz ezért, s nem csupán képzelőerejét és intelligenciáját fejlesztjük ezzel a játékkal, hanem a bizalmi kapcsolatot is erősítjük. Hiszen mindent el lehet mondani annak az anyunak, vagy apunak, aki képes kiszabadítani a herceget - jelenesetben egy zsiráfot - a börtönnek kinevezett fiókból, miközben a kisautóval telefonál a tűzoltóknak...

Olvass még több gyermekneveléssel kapcsolatos cikket az anyuci.hu oldalon!