Ellentétben a gyermekgyógyászat azon – gyakran hibás – irányával, amely minden betegség ellen valami szintetikus gyógyszert alkalmaz. Az ilyen „orvosságolás” elsősorban felmenti a szülőt a más, esetleg a gyermek egészségére fontosabb természetes gyógymód alkalmazása alól.

Másodsorban, ezen vegyi, mérgező anyagokat is tartalmazható orvosságok többnyire csak a tüneteket nyomják el, és a gyógyulási folyamatot gátolják nagy fokban, úgy, hogy többször több baja van a gyermek szervezetének az orvosságokkal, mint magával a betegséggel. A szervezetre többnyire károsak.

Vajon hol van az a gyógyszer, amely nélkülözhetetlen a gyermekgyógyászatban. Az igazság szemüvegén nézve vajmi ritka az eset, amikor a gyermekorvos receptkönyvet vesz a kezébe. Azonban egy eset sem lesz, amikor természetes gyógyászat valamely ágát, akár vizet, akár koplalást, akár valami mást nem fog ajánlani! Így értelmezem én a természetes gyógykezelést. Az őszinte, becsülete orvos nem hiteti el a beteggel, hogy az ő orvossága gyógyít… s akkor nem fogja restellni, hogy vízzel, koplalással, borogatással, jó tanáccsal fogja valóban a beteg gyermeket meggyógyítani!

Lássunk most egynéhány gyakrabban előforduló gyermekbetegséget, a természetes gyógymódnak világításában. Az összes nem férne ide, mindazáltal, aki a főbb elveket tudja, az a gyógykezelést is nagyjában el fogja sajátítani.

A száj és torok betegségei – Igen sokat lehet következtetni a gyermek ajkairól. Piros, üde ajak a helyes anyagcsere és egészség jelei. Kékes ajkakat veleszületett szívbajoknál, helytelen anyagcserénél, nagyfokú hasmenéseknél, elégtelen szívműködésnél látunk. Ha a gyermek a kelleténél hosszabb ideig van hidegebb fürdőben, ajkai megkékülnek. Azon gyermek, akinél e kékülés aránylag rövid idő alatt áll be, kétségtelenül gyengébb szívű, vérszegény, és helytelenül táplált. Az ilyen gyermek hurutokra, tüdőbajra hajlamos. A szülőknek sürgős teendőjük legyen az ilyen gyermeket a természetes életmód elvei szerint megerősíteni.

Egészséges gyermek nyelve élénk piros, nedves. Szürkés lepedéket még a hátsó részében sem láthatunk. Lázas gyermeknél a nyelv színe olykor barnás, lepedékes. Bevont nyelv gyomorhurut mellett szól. Tífusznál a nyelv piszkos, bevont, csak a hegye piros. A scarlatina kiütéses szakában a nyelv scarlátpiros, a szemölcsök megnagyobbodottak, málnapirosak, a macska nyelvéhez hasonlítanak. Térképes rajzolatokat látunk a nyelven hibás anyagcserénél.

A fogak állapotáról szintén nagyon sokat következtethetünk a gyermek egészségére nézve. Egészséges gyermekeknél a fogak nedvesek, kissé sárgásan fehérek. Hibásan táplált, vagy lázas gyermek foga száraz. Csipkézett szélű fogak vérszegénységre, hibás csontképződésre utalhatnak.

A gyermek fogzása időhöz van kötve.  Legelőször jelentkezik a két középső alsó metszőfog, a 4. És a 7. Hónap között. Ezután négy hét szünet következik, mely után a négy felső metszőfog bújik ki (a 8. valamint a 10. hónapban. A harmadik fogcsoport a 11-12. hónapban szokott jelentkezni, mégpedig 6 tejfog. A 18-24. Hónapban bújik ki a szemfog. A szemfog az ember jellegzetes fuga. Ezzel fogja a szájában a gyümölcsöt, mintegy felnyársalja, hogy ki ne essék a szájából! A szemfog megjelenése, úgy látszik, feljogosítja a gyermeket a kissé szilárdabb táplálkozásra és főleg a gyümölcsökre.

A fogzás igen jelentőségteljes dolog a gyermek életében. Igaz ugyan, hogy a szülők rendszeresen fogzásnak tulajdonítanak minden diéta és más hibából eredő bántalmat, mindazáltal a hibásan táplált gyermeknél a fogzás sokszor igen kellemetlen tünetekkel jár. Ilyen tünetek, hogy a gyermek nyugtalan, álmából felriad, erősen nyáladzik, vörös föltök keletkeznek, a fogíny duzzadt, érzékeny, erősen viszket, érzékeny, a gyermek ujjával az ínyét dörzsöli. A nyáladzás néha igen nagyfokú. A lenyelt nyál gyakran gyomor-bélhurutot okoz. Ilyenkor a gyermek elalél, szemeit elforgatja, száját félrehúzza, tarkóját megmerevíti, kezeit, lábait kiforgatja, szája habzik. Ezen kínos és szánalmas látványra a szülő rettenetesen megrémülhet.

Sokszor a légzőszervek irritáltak. A gyermek köhög, hurutos, olykor tüdőgyulladás is kifejlődik. Máskor a szemek is lobosak. Mindezen bajok rendszeresen a természetellenesen élő és hibásan táplált gyermekeknél fordul elő. Helyesen táplált gyermek majdnem észrevétlenül esik keresztül a fogzáson.

Vajon mi a teendőnk a nehéz fogzásnál? Ügyeljünk kétszeresen a gyermek táplálkozására. Tartsuk be szigorúan a természetes táplálkozás elveit. Vigyük sokat a gyermeket friss levegőre. Ha a fogíny nagyon gyulladt, mártsunk be tiszta lenvásznat hideg vízbe, és engedjük a gyermeknek rágicsálni. Minden egyéb felesleges. Ha a fogak nehezen törnek át, adjunk a gyermeknek olykor valamit rágicsálni. Kiforrázott ibolyagyökér, száraz kétszersült rágása elősegíti az áttörést.

Szájlob, hurutos (stomatitis) – Csecsemőknél gyakori. Helytelenül táplált, vagy túltáplált csecsemő nyelve piszkos, bevont. Folyton nyáladzik. Ártalmas izgató ételek, bomló, erjedő táplálékok, esetleg nem teljesen precízen tisztított emlők, esetleg evőeszközök használatánál a gyermek érzékeny száj nyálkahártyája begyulladhat, és ily módon a nyelést, evést megnehezítheti. A gyulladás gyakran átterjed a torokra, a nyelvre.

A szájpenész az újszülötteknél gyakori. A csecsemőnél sem szájmosást, sem gargalizálást nem tudunk alkalmazni. Szerencsére náluk a természetes gyógyulási hajlam elég gyors, és rendes négy órai szoptatásra, ezek a szájbajok meggyógyulnak, vagy ki sem fejlődnek.

Csodálatosan gyógyít a napfény, ha néhány percig a csecsemő nyitott szájába süttetjük. Szájpenésznél, amely egy bizonyos gomba baj következtében keletkezik, legjobbnak bizonyult a natrium boracium oldata.

Nagyobb gyermekek szájápolása az étkezések után, lefekvés előtt, felkeléskor való szobahőmérsékletű vízzel való öblögetés és gargalizálás. Minden egyéb szájvíz, vagy szappan ártalmas és felesleges dolog. Hurutos szájlobnál nagyobb gyermeknél alkalmazhatunk papsajt-, kamilla, vagy zsályateával való langyos szájöblögetéseket.

Kapcsolódó anyagok:

$$2325$$

$$2339$$

$$2458$$

$$2457$$