Már Josephus Flavius megemlékezik Salamon varázsgyűrűjéről. Itt vettük át azt a szokást, hogy gyűrűket viselünk, kivált a gyűrűsujjunkon, elsősorban a bal kezünk 4. ujján. Azért pont a bal kezünk 4. ujján, mert Aulus Gellius szerint, amikor az egyiptomi papok feldarabolták a hullákat, találtak egy nagyon finom ideget, amely egyenesen csak ezt az ujjat köti össze a szívvel. Nálunk is a jegygyűrűt először a bal kezünkre húzzuk, és házasság kötés után átkerül a jobb kezünkre.

A régi kínaiak is gyakran mondogatták, hogy „a tíz ujj össze van kapcsolva a szívvel”. A kései ókor néphitben szó esik egy gyűrű orákulumról is. Valens császár perében Patriklosz és Hilarius udvari hivatalnokok perében. Egy fonálon lógó gyűrű lengett egy serpenyő felett, amelynek a szegélyébe belekarcolták az abc-t, és az megjelölt betűket fejtették meg azután.  

A középkorban szerelmi talizmánnak használták a gyűrűt. Szerelmi varázsláshoz is használták, amikor különböző mágikus jeleket karcoltak bele. Egy marseille-i L.  Gaufridi bérlőt többek között azért ítéltek máglyahalálra annak idején, mert ilyen módon igézett meg egy lányt. 

Egyiptomban találjuk meg a ma használatos karikagyűrű, vagy jegygyűrű elődjét is. Természetesen, az akkor használt gyűrűk még nem aranyból készültek, hanem bármilyen, az ott található erősebb növényekből, nádból, sásból, és egyebekből.

Már akkor is ismerték a kör szimbolikáját, amely a soha el nem múló dolgok jelképe, vagyis az örökké valóságé. A körbe futó gyűrű vonala mutatja, hogy a két ember között lévő szerelem nem múlik el, mindig fenn áll, örökkön-örökké, legalább is addig amíg a gyűrűt  viselik. A gyűrű közepén lévő lyuk mutatja a kaput, a jövőt, ami a pár előtt van.

Talán ebből az időből ered a szokás, hogy nem illik a barátnőnk karikagyűrűjét felpróbálni, mert az szerencsétlenséget hoz. Nem jó, ha  a karikagyűrűnk elgurul, mert szétszakíthatja a házasságunkat.

A régi időkben a gyűrűk még növényekből készültek, és a technika fejlődésével egy időben változtatták anyagaikat is. Később már bőrből is készítettek gyűrűket, sőt csontokból is faragtak gyűrűket. Olaszországban készült talán az első gyűrű, ami már vasból volt, a görögöknél nem sokára megjelent az arany gyűrű is. A későbbiek folyamán Franciaországban már ezüstből is készítettek jegygyűrűket.  Az 1200-as években már a püspökök is tiltották, hogy a férfiak viccből gyűrűzzék meg a lányokat, és valószínűleg ettől a korszaktól kezdve vettük nagyon komolyan a jegygyűrű jelentését.

Különös hatóerőt szereztek a gyűrűk akkor, ha az asztrológia szabályai szerint drágaköveket foglaltak beléjük. A drágakövekkel díszített gyűrűk a mondák szerint hatalmas erőt kölcsönöznek a viselőiknek. A végtelent jelző formáik miatt szolgáltak ezek az ékszerek a fogadalmak és az eljegyzések megerősítésére is.

Használták a gyűrűket gyógyító eszközként is. Görcsök és nyavalyatörés ellen is – ezek voltak az úgynevezett görcsgyűrűk. Ezeket használat előtt 9 napig a fecskefészekben tartották.

A gyűrűkéhez hasonló jelentéssel bír a korona és a koszorú. Ezek is szintén annak a bizonyos kígyónak a jelképei, amelyik a saját farkába harap, és anélkül zárja a kört, hogy kezdete és vége lenne.

Miért hordjuk a jegygyűrűt a gyűrűs ujjunkon? Egy ősi kínai magyarázat szerint: Hüvelykujjunk a szüleink, mutatóujjunk a testvérek és barátok, középső ujjunk mi magunk, gyűrűs ujjunk a párunk, kisujjunk a gyerekeink.

Végezzünk el egy egyszerű kísérletet! Érintsük össze ujjainkat: Azután nyissuk szét a hüvelykujjainkat. Ez könnyen megy, mivel szüleinktől leválunk, nem kísérnek el bennünket éltünk végéig. Zárjuk vissza hüvelykujjainkat. Most nyissuk szét mutatóujjainkat. Ez is könnyen megy, elvégre testvéreink és barátaink saját sorsukat követik, nem a miénket. Zárjuk össze, majd nyissuk szét kisujjainkat. Ez is könnyen fog menni, elvégre gyermekeink felnőnek és kirepülnek a fészekből. Zárjuk vissza kisujjainkat, majd próbáljuk meg szétnyitni gyűrűsujjainkat. No ez már nagyon nehezen fog sikerülni...