Talán kevesebben foglalkoztunk még az éjjel látható Holddal. A Hold fénye természetesen eloszlathatja az éjszaka sötétségét. A Hold legismertebb jelensége az árapály, amiről feltehetően sokan hallottunk már. Befolyásolja a hölgyek menstruációs ciklusát, a fogamzást, a születést, és hatása még ennél is sokkal szerteágazóbb.

Foglalkozzunk egy kicsit az árapállyal.

Ha délelőtt kilenckor magas a vízállás, akkor dagály van. Valamivel délután, hat órával később alacsony vízállást, apályt fogunk észlelni.

Este kilenc után ismét dagály áll be, reggel fél négy felé pedig megint apály.

Kétszer van áradás és kétszer apadás egy nap alatt, illetve pontosabban 25 óra és 51 percen belül.

A Hold vonzereje a föld különböző pontjain más és más, tekintve, hogy a Föld Holdtól való távolsága sem egyforma.

Legnagyobb a Hold vonzása a földnek azon a pontján, amely hozzá a legközelebb van, a a legkisebb a vonzása pedig azon a ponton, amely a Holdtól a legtávolabbra esik.

A Hold mellett a Napnak is nagy szerepe van az árapály létrehozásában. Mivel az árkeltő erő a távolság köbével fordítottan arányos, a Nap nagy tömege mellett is, a Hold közelségénél fogva közel háromszor akkora árapályt okoz, mint a Nap.

Újholdkor, és Holdtöltekor a két égi test árkeltő erői összegeződnek és így havonta kétszer nagyon magas hullámok keletkeznek.

Első és utolsó negyedkor viszont a két égitest helyzete olyan, hogy az egyik dagálya egybe esik a másik apályával, és a Nap nemhogy támogatná a Hold hatását, hanem lerontja.

Változik a dagály magassága a Nap és a Hold távolságával is. Amikor a Hold a legközelebb van a földhöz, árkeltő ereje 30 %-kal nagyobb, mint földtávolban. Általánosságban az egész földön a legmagasabb és legalacsonyabb tengerjárás akkor következik be, amikor a Nap és a hold a legközelebb van a Földhöz, azaz amikor akár újhold, akár telihold, a naptári év kezdetén, a földközelbe esik.

A tavak és a folyók árapálya

Még a legnagyobb tavak is olyan csekélyek a Föld területéhez képest, hogy az árapályerők minden pontjukban egyenlőnek tekinthetők, és így a jelenség rendkívül egyszerűsödik.

A tavak és folyók vize majdnem pillanatnyilag követi az árkeltő erők változásait

A földkéreg árapálya

Ha a Föld nem egészen merev, akkor enged némiképp az árkeltő erőknek is. Nemcsak az óceánok árapályáról beszélhetünk ebben az esetben, hanem a szilárd földkéreg árapályáról is.

A sarki ingadozásból nyert következtetés nem egyedüli a Föld merevségére vonatkozóan. A földrengési hullámok terjedése szintén ugyanerre az eredményre vezet.

Michelson és Gale már az előző évszázad elején méréseket végeztek arra vonatkozóan, hogy mennyire enged a szilárd földkéreg az árapályerőknek. A földbe két 150 méter hosszú vascsövet ágyaztak be, pontosan vízszintesen, egyet észak-dél, a másikat kelet-nyugat irányban. A vascsöveket félig töltötték vízzel, és a csövek két végén lévő üvegablakokon keresztül a víz magasságát rendkívül pontos optikai berendezéssel határozták meg.

A Hold és a Nap természetesen a csőben lévő vízben is árapályt keltett, és ennek következtében a víz magassága a cső egyik felén emelkedett,  másik felén csökkent.

A csőben fellépő dagály nagysága mindössze 0,025 milliméter volt, de ezt 100 % pontossággal tudták mérni.

Az árapály minden jelenségét, a napi egyenlőtlenséget, a Hold és Nap távolságával járó változást, meg tudták figyelni, mégpedig a két csővel mindkét irányban és minden egyezett az elmélettel.

Minthogy a mérés a földkéreghez viszonyított ingadozásra vonatkozik, ez arra mutat, hogy a szilárd földkéreg is enged az árapálynak!

Emelkedik és süllyed, akárcsak a folyadék. Pontosan annyit, mintha szilárdsága az acéléval lenne egyenlő.

- Németh Ágnes -