A húsvéti locsolkodások nem arról szólnak, hogy Bibliával a kezünkben szigorú tekintettel olvasunk fel masszív dörgedelmeket. A húsvéti locsolkodás szokása sokkal naturálisabb. Sokan mégis inkább elutaznak otthonról, vagy éppenséggel tévénézéssel, egyébbel ütik el az időt.

A húsvéti locsolkodás gyönyörűen, természeti módon testesíti meg a férfi és női szerepeket. Sokkal inkább ölti magára a természet viruló tavaszünnepének, mintsem a kereszténység hivatalos fegyelmének arculatát. A szép ruhákba öltözés az ellenkező nemnek való tetszés jegyében történik, még ha nem is randevúszerűen.

Az ízlésesen megterített asztal menüje két csoportra: a legtáplálóbbra és a legkényeztetőbbre osztható. Az előbbibe a telt kenyér, a zamatos sonka, a csupa érték tojás. Az utóbbit leginkább a sütemények és a finom alkoholos italok jelentik. A virágok és a hímes tojások díszessége elűzi a hétköznapok szürkeségét és üdítő tavaszünneppé avatják azt a napot. A puha szőrű nyuszik pedig nemcsak a szaporaságot jelképezik, de nagyon aranyosak is.

Mindig külön élmény egyedi módon festett tojást kapni. Ez a természetes életszimbólum egyszerre jelképezi a természetet, a teremtést, a szaporaságot, a termékenységet. Ennek díszítésének szokása pedig nemcsak a hölgyekben rejlő játékos, virgonc kreativitást mutatja meg, de tisztelgés a természet teremtőereje előtt és megtiszteltetés annak a fiúnak/férfinak, aki ilyen különlegesen dísztett ajándékot kaphat. Kamaszkoromban én és egyik barátom egy alkalommal úgy jártunk, hogy az egyik lánytól díszítetlen nyers tojást kaptunk szép versünkért cserébe. A nyers tojást merev arccal megköszöntük, majd az utcára érve jó messzire eldobtuk. Szerencsére ellenpélda is bőven akadt.

Mivel rendelkezem némi szövegírói vénával, ezért mindig örömmel ötlök ki saját locsolóverseket, melyek mosolygós fogadtatásra találnak. Mindig több különböző fajtát írok: elegánsat, népiest, viccest és pikánsat is. Egyedi verseimet sokszor hálálták meg kifejezetten nekem félretett hímes tojással, ami mindig nagy öröm! Mivel édesszájú vagyok, többször Kinder-tojást kaptam, ami szintén jólesik. Persze megértem azokat a férfitársaimat is, akiknek ez nem megy. Az ő figyelmükbe szoktam ajánlani, hogy a világhálón könnyen lehet sok locsolóverset találni. Legyünk őszinték; a "Zöld erdőben jártam..." egy kicsit már unalmas, bár jobb mint a semmi.

Szerencsére a locsolás már nem vizes vödörrel vagy szódásszifonnal történik, hanem illatos kölnivel. Mégis sok hölgy kellemetlennek találja, pedig pont az ő kedvükért lett bevezetve ez a finom változat. Kedves hölgyeim, egy délelőttöt azért talán csak ki lehet bírni a sok figyelmességért cserébe, nemde? Aztán délután nyugodtan ki lehet mosni a hajkoronából a szagorkánt. Ha a sok illat mégis zavaró, könnyű a megoldás: napokkal előbb meg lehet kérni a locsolkodókat, hogy vizezzék fel a kölnit. Az urak is napokkal előbb megbeszélhetik a hölgykoszorúval, hogy enyhített illatokkal fogják beharmatozni a nővirágokat. Így ez a kedves szokás nem teher lesz, hanem egy csodálatos nap, ami ismét közel hozza az embereket.

Sokan panaszkodnak, hogy felgyorsult, globalizált világunkban felszínessé válnak az emberek. A húsvétozás viszont egy vidám, virágzó lázadás a lelki szürkülés ellen. Én pedig egy vidám lázadó vagyok, testemen elegáns öltözékkel, mellzsebemben ajándékba kapott virággal, kezemben illatos kölnivízzel, szívemben szívmelengető versekkel.

A nővirágokat arra biztatom, hogy értesítsék férfiismerőseiket, hogy szívesen (el)várják őket - akár vizezett kölnivel. Férfitársaimnak meg azt javaslom, hogy frappáns locsolóversekkel és enyhe illatokkal ünnepeljék meg nőismerőseiket. Utoljára íme néhány, általam írt kópés locsolóvers. Kézcsókom hölgyeim, éljen a húsvétozás!

Nagyon sajnálom a húsvéti nyuszikat; Senkitől nem kapnak azért puszikat, Hogy úgy termelik a tojást, mint gépek, Pedig seggeik szerintem kíntól égnek. Hülye ez a vers, hülye ez a helyzet... Locsolnék és aztán hadd menjek.

Angyal Gyula