Kérdezzük meg fáj-e valamije a betegnek? Fájnak-e a fülei? Nincs-e valahol kezdődő furunkulus, bőrpír,  kívülről észlelhető duzzadás?

Mérjük meg, milyen magas a láza? Ezt lázmérővel azonnal meg tudjuk állapítani. Ámbár a beteg rendesen maga is érzi, hogy lázas, hogy hőmérséklete emelkedett, ez az érzés mégsem megbízható, mert vannak, akiknek a bőrrendszere egyénileg nagyobb ingadozásokat is elbír anélkül, hogy a beteg a lázat megérezze. Az is előfordulhat, hogy valakinek jéghideg a bőre, és mégis láza van. Hinni csak a lázmérőnek lehet.

A normális, rendes hőmérséklet, ha a hőfokot a hónaljban mérjük 35,5 és 36,8 Celsius fok között mozog. Kisgyermeknek ajánlatos végbélben mérni a hőmérsékletét, amikor is kisgyermeknél a rendes hőmérséklet 36,8-37,2 C fok között mozoghat.

Mit kell tennünk, ha észrevesszük, hogy családunk egyik-másik tagjának láza van?

Azonnal ágyba kell fektetni a lázas beteget! Nem lehet ártalmas, ha úgynevezett „törzsborogatás”-t alkalmazunk. A törzsborogatás: körülbelül 25 fokos vízbe áztassunk egy törölközőt, csavarjuk ki, és ebbe a kicsavart törölközővel borogassuk be a beteg törzsét, a derekától a hónaljáig. A vizes törölköző fölé száraz, lehetőleg frottír törölközőt tegyünk, és azt biztosítótűkkel erősítsük oda.

Ha a lázas betegnek székrekedése van, adjunk neki enyhe hashajtót, vagy kamillateát. Extrém esetben egyszerű, langyos vizes beöntést. Náthaláz vagy influenza esetén jók az izzasztó teák, a forró orosz tea, vagy a kamillatea.

A lázas betegnek nem szabad a rendes étrendet ennie. Csak egészen könnyű, lehetőleg csekély zsírtartalmú, vagy teljesen zsírmentes ételeket, inkább csak folyadékokat, vagy püréket. A lázas beteg egyébként rendszerint étvágytalan, mert hiszen a láz a szervezet ellenálló képességét, még egyébként szívós embereknél is csökkenti. A láz, egymagában véve, nem rosszindulatú jelenség! Sőt gyakran az ellenkezője! A hőemelkedés tulajdonképpen a szervezet védekezése a behatolt kórokozók, többnyire a baktériumok vagy a baktériumok által kitermelt mérgek ellen. A legtöbb baktériumnak ugyanis ellensége a magas hőfok, a legtöbb baktérium 38-40 C fok hőmérsékleten el is pusztul. A láz tehát természetes ellenhatás: a szervezet fegyvere a behatolt baktériumok elpusztítására.

Mekkora az a láz, amit még ki lehet bírni, és meddig lehet elbírni a lázat? Minden attól függ, hogy mi okozza a lázat, s hogy a kórokozó betegség maga jóindulatú-e?

A gyermekek hőrendszere általában sokkal ingadozóbb, a gyermekek tehát még ártalmatlanabb megbetegedések esetén is gyorsabban lesznek lázasak, és magasabb lázuk szokott lenni, mint a felnőtteknek. A 38-39 C fokos lázat úgy a nagyok, mint a kicsit, hónapokig, sőt évekig is elbírják. Vannak olyan betegek, akik a 38-39 fok körüli hőmérséklettel éveken át, esetleg egyénileg még jól is érzik magukat! A legmagasabb hőfok, amelyet az ember általában elbír: 40-41 C fok, és az erős szervezet ezt a lázat is ki tudja tartani, hetekig.

Általában azonban alig van olyan beteg, akit nem az ok, hanem a tünet öl meg, más szóval aki nem a betegség, hanem a láz következtében hal meg. Éppen ezért: a magas hőmérséklettől nem szabad megijedni.

A láznak vannak kísérő jelenségei is:

A pulzus és az érverés gyorsul. Az egészséges ember pulzusa percenként 80-85 (a gyermekeké 80-110). Lázas állapotban a felnőttek pulzus száma felmegy 120-130-ra, gyermekeknél, pedig 140-150-re is.

A lázas beteg általában gyakrabban lélegzik, mint az egészséges. Nyelve gyakran fehér lepedékes. Torka kiszárad, gyakran kér vizet. Hiszen mindannyian tapasztalhattuk magunkon is, hogy, ha túlságosan befűtött szobában tartózkodunk, vagy ha nyáron nagy a meleg, akkor szánk széle kicserepesedik, szomjasak vagyunk, többet iszunk, mint máskor. Ugyanez az állapot a lázas betegnél, akit belülről fűt a forróság, mely az egészséges emberre kívülről hat. A lázas beteg kicserepesedett ajkán gyakran kisebb nagyobb vizes hólyagocskák támadnak, amelyek felpattanásuk után, apró bőröcskékben, hártyácskákban maradnak meg egy ideig az ajakon.

A lázas beteg esetleg az is, akinek 40 fokos vagy még magasabb láza van – gyakran fázik, rázó-hidege van, étvágya többnyire csökken, közérzete rossz, fáradtnak, kimerültnek, levertnek érzi magát. Máskor éppen fordítva is lehet: erősen izzad a lázas beteg. Ilyenkor vigyázni kell, hogy meg ne fázzon, hogy ne nyissuk rá közvetlenül az ablakot, hogy a szobában ne legyen huzat. Célszerű, ha az izzadó lázas beteget, napjában többször, langyos, esetleg kissé megecetesített vízzel, ledörzsöljük, és napjában többször váltjuk a fehérneműjét.

A lázas beteg vizelete sokszor a rendesnél jóval sötétebb, borostyánszínű, néha egészen narancsvörös. Ezek sem aggasztó tünetek.

A lázas beteg néha félrebeszél – ahogy a népiesen mondjuk. A gyermekek gyakran már alacsonyabb hőmérsékleten sincsenek teljesen öntudatuknál. 39-40-41 fokos láznál ez az öntudatvesztés már lehet gyakori. Oka az, hogy az agyat a vérben keringő baktérium mérgek izgatják. Amíg az orvos megérkezik, tegyünk az ilyen beteg homlokára h idegvizes borogatást.

A lázas betegnél nem elég egyszer lázat mérni, naponta legalább háromszor-négyszer mérjük.

A közhiedelem azt tartja, hogy a lázas betegnek szomjúsága ellenére sem szabad sok folyadékot adni. Ez nagy tévedés! A folyadék megvonásával a betegnek amúgy is rossz közérzetét még csak rontjuk. A folyadék legyen langyos, vagy mérsékelten hideg. Adjunk teát, citromos limonádét, narancs- vagy málnalés vizet, tejet, elsősorban azonban – ha lehetőségünk van rá, adjunk neki sok narancsot!

Alig van háztartás, ahol ne lenne lázcsillapító otthon. Ezek a gyógyszerek por és tabletta formájában is kaphatók, és minthogy nem mérgezők, a gyógyszerész recept nélkül is kiszolgálja ezeket. De ne feledjük: a legártalmatlanabb gyógyszer is méreggé válhat, ha túl sokat szedünk be!

Amíg az orvos megérkezik, vagy mi megérkezünk az orvoshoz, a legjobb, ha csak borogatással igyekszünk lenyomni a lázat, s majd csak orvosi utasításra nyúljunk a gyógyszerekhez!