A hiedelemmel ellentétben a magányra nem igazán a társaság keresése a jó gyógymód. Éppen ellenkezőleg. Hasznosabb, ha magunkba nézünk és megpróbálunk felülemelkedni a negatív gondolatokon.

A Chicago Egyetem magányterápiás tesztjének keretein belül 20 esetben próbálták a pácienseket úgy gyógyítani, hogy erőltették őket, hogy találkozzanak másokkal, fejlesszék a szociális érzékenységüket, csináljanak közösen programokat másokkal, de a kívánt hatás elmaradt. A kezelés legjobb módjának az bizonyult, ha elhatárolódva mások véleményétől átgondolták önértékelésüket. Általában a saját magukról alkotott negatív vélemény eredményezte azt, hogy magányosnak érezték magukat.

„A magányos emberek hajlamosak a cinizmusra, a konokságra és a bizalmatlanságra.” - magyarázza Dr. Cristopher Masi, a magányterápiával kapcsolatos legújabb tanulmány szerzője. „Ezek az emberek abnormális képet alakítanak ki magukról és arról, hogy mások hogyan látják őket.”

Dr. Masi és kollégái új tanulmánya a témáról a napokban jelent meg az amerikai Személyiség és Szociális Pszichológia című szaklapban. A kutatók arra jöttek rá, hogy az ún. nem alkalmazkodó szociális érzék kezelése kognitív viselkedési terápiával (ezt a technikát depresszió és evési zavarok kezelésére használták eddig) jól működött, mert arra késztette a pácienseket, hogy felismerjék és kezelni tudják a saját ártó tévhiteiket. Ez a módszer azonban még mindig csak elméleti síkon létezik, és további tesztelésre szorul.

Viszont ha a módszer működik, akkor elméletben a magány - ahogy Dr. Masi fogalmazott - akár felesleges gyógyszeres kezelés nélkül is kezelhető lesz. Az unalomhoz hasonlóan – mely szintén a kutatás része –  a magány is előidézhet más lelki eredetű betegségeket, amik tovább romolva akár fizikai betegségekhez is vezethetnek. Így nem szabad félvállról venni.

„Sokan a magányt nem találják komoly problémának, pedig léteznek problémás esetek. Létezik olyan is, hogy az adott személy teljesen elhatárolódik az emberektől, nem jár társaságba, bezárkózik, mert olyan tévhitek gyötrik, hogy az emberek negatív véleménnyel vannak róla” - fejti ki Dr. Masi. Szerinte két okból is fontos komolyan venni a magányt: „A magány orvosi kérdés, először is, mert a magányos embereknél magasabb a kockázata a szív- és érrendszeri megbetegedéseknek, a magas vérnyomásnak, ezenkívül a depresszió előfordulása is valószínűbb. Másodszor pedig demográfiai változások miatt is fontos, hiszen például a 40 év feletti korosztály még egészen máshogy szocializálódott, mint a mostani, inkább családi körben, mint barátok között, és a családtagok elhalálozásával nehezebben képesek új kapcsolatokat teremteni, és a magány által kiváltott esetleges megbetegedések rájuk fokozottan veszélyesek.”

Dr. Masi figyelmeztet mindenkit, hogy nem kell minden alkalommal az orvoshoz rohannunk, ha magányosak vagyunk. ,,A magány egy természetes érzés, de ha valaki sokáig elzárkózik az emberektől, esetleg önértékelési zavar jeleit mutatja vagy visszatérő komor gondolatai vannak a magány miatt, érdemes lépni, mert beleragadhatunk egy olyan negatív érzelmi spirálba, amelyből utána nagyon nehéz kijönni.”