A hanuka egyik jelentése a „fény ünnepe”, a másik „felavatás”, mindkét jelentés a történelmi múltra tekint vissza. Minden évben késő ősszel, vagy kora télen kezdődik. A zsidó, ősi kalendárium a nap és a hold ciklusait követi, e szerint az ünnep kislév hónap 25-től számított nyolc napig tart. A dátum tulajdonképpen minden évben ugyanaz, de az időpont a világi kalendáriumban változik, idén december 22-ére esik.

A zsarnoki elnyomás ellen lázadó, hagyományaikhoz ragaszkodó zsidók, a makkabeusok i.e. 165-ben, kiszlév hónap 25-én Júda Mákábi vezetésével visszafoglalták a jeruzsálemi templomot. A győzelem önmagában is csoda volt, hiszen egy katonailag jól képzett, nagy létszámú sereg ellen győzött egy maroknyi csapat, amely tagja annyira nem értettek a katonáskodáshoz, hogy még fegyverkovácsuk sem volt.

A bálványimádással, tisztátalan áldozatokkal megbecstelenített jeruzsálemi szentélyt megtisztították és felavatták. Amikor fel akarták lobbantani a hatalmas arany menóra, az örökmécses lángjait, csak egyetlen napra elegendő olívaolajat találtak, amelyen még rajta volt a főpap pecsétje, s nem érintették idegen kezek. Csodálatos módon azonban e kis mennyiség nyolc napra volt elegendő, pontosan annyi időre, amely alatt elkészült az újabb adag olaj. Ennek emlékére gyújtanak minden nap eggyel több fényt a hanukiában (a szentély hétágú menórája helyett nyolcágú gyertya- vagy mécsestartóban), és ünneplik a csodát. Első nap még csak a főgyertya és egy mellékgyertya világít, második nap a főgyertyának és két mellékgyertyának kell égnie, és így tovább. Miután a gyertyákat meggyújtották a hanuka ünnepe alatt, tilos elfújni vagy megérinteni, hagyni kell, hogy égjenek.

A hanuka tehát nem a szír-görög csapatok felett aratott, katonai győzelemnek, hanem a szentély felavatásának állít emléket.  Az ünnep szimbólumai és szokásai arra emlékeztetik a zsidóságot, hogy ne térjenek el a hitüktől, hanem évente újítsák meg azt.

Az igazán hithű zsidók, az ortodoxok, a karácsonyt egyáltalán nem tartják, tévét sem néznek ebben az időben, és az interneten is kerülik a témát: a hanuka egy igen belsőséges családi ünnep. Főleg olajban sütött ételeket esznek, a legtipikusabb a fánk. A gyerekek azonban a hanuka idején sincsenek mellőzve, megajándékozzák őket, főleg sok cukorkával, hogy legyen mit eljátszaniuk a trenderlin – ez egy a hanukához fűződő hagyományőrző játék. Egy  négyoldalú pörgettyűvel játsszák, melyre különböző héber betűk vannak ráfestve. A betűk igazából a „nész gádol hájá sám” mondat szavainak kezdőbetűi, aminek a jelentése: nagy csoda történt ott (Izraelben). A játékot úgy játsszák, hogy mindenki bead egy cukorkát a „bankba”, majd sorra megpörgeti mindenki a trenderlit, és aszerint jár el, amelyik oldalt pörgeti ki, hiszen a négy betűnek játékbeli jelentése is van.

De nem mindig ünnepelhettek szabadon. A középkorban, a zsidóüdlözések idején történt például ez az eset, amely a középkori mainzi zsidóság emlékkönyvében, a Memórbuchban maradt fenn:

„Közvetlen az ünnep előtt meghalt a város püspöke, s ezért rendeletet hoztak, hogy egy álló héten át semmilyen fény ne világítson a város területén. A zsidók kétségbe esve fogadták a hírt, ellenségeik pedig kíváncsian várták: hogyan ünneplik majd meg a hanuka vidám napjait?

Elérkezett a hanuka első estéje, a gyertyagyújtás ideje. A hívő zsidók a sötét zsinagógában gyülekeztek, élükön a rabbival. Ellenségeik a templom a környékén álltak lesben, hogy kárörömmel figyeljék a szomorúvá lett ünnepet, vagy hogy ha megszegik a törvényt, azonnal följelentsék zsidó polgártársaikat. Az istentisztelet után kellett volna meggyújtani a hanukai lámpást. A rabbi ekkor magához hívatta a gyerekeket. El kezdett mesélni nekik a makkabeusok hősi küzdelméről, hogyan harcoltak eleinte a hegyekben megbújva, majd nyílt ütközetben a szír-görög elnyomókkal szemben, miképp szabadították fel Jeruzsálemet, hogyan távolították el a bálványokat a meggyalázott Templomból, hogyan találták meg a hosszas keresés után a piciny olajkorsót és hogyan égett az csodálatos módon nyolc napon át…

A történetet hallva a gyerekek egyre lelkesebben figyeltek, szemeik csillogni kezdtek. Ekkor a rabbi felállt és így szólt szüleikhez:

—     Nézzetek gyermekeitek szemébe! Lássátok azt a fényt, amely bennük tükröződik! Ezekre a lángokra mondjátok el a hanukai áldást!

 A zsinagógában ekkor felcsendült a vidám ének, a sötétben a hagyományos hanukai dalok egyre nagyobb örömmel és önbizalommal hirdették az ünnepet. A templom körül álldogálók egyszerűen nem értették, mi történt. Fény nem szűrődött ki a zsinagógából, ám odabent mégis ünnepi jókedv honolt. Végül a zsidók ellenségei megszégyenülten haza sompolyogtak…”

A 20. század elején cionista mozgalom jóvoltából a hanuka ismét az egyik legjelentősebb örömünneppé lett. Izraelben örömtüzeket gyújtanak, fáklyás felvonulást tartanak, kivilágítják a városok utcáit. Világszerte nagyszabású rendezvények, műsoros estek követik egymást ezekben a napokban. Különösen az ifjúság érzi magáénak a szabadság és a fény ünnepét: a gyerekek ajándékot kapnak (olykor mind a nyolc estén külön-külön meglepetés várja őket), a fiatalok bált, táncos összejövetelt rendeznek a közös gyertyagyújtás örömére.

Ám az ünnep továbbra is megőrizte meghitt, családi melegét. Az estéről estére meggyújtott, égő gyertyák a hit megtartó erejét, a nemzedékről nemzedékre öröklődő hagyományt és törvényt, a lélek fényét is jelképezik.

Kapcsolódó anyagok:

$$2135$$

$$2136$$